Bálint Eszter

Bálint Eszter

Sztrádaszabadságharc

2019. március 18., 07:372019. március 18., 07:37

2019. március 18., 09:402019. március 18., 09:40

Minden valószínűség szerint csak a 15-ös szám „misztikáját” (március 15-én 15 órakor 15 perces munkabeszüntetés) tartotta szem előtt az a suceavai vállalkozó, aki meghirdette a „Románia autópályákat akar” akciót, és fogalma sem volt az időpont szimbólumértékéről –  mégis ő lett a sztrádaforradalmár, aki sztrádaszabadságharcot vív. És – mint egy interjúban be is vallotta – nem is igen számított arra, hogy rövid idő alatt ilyen széles tömegeket meg tud mozgatni.

Az egész jól irányzott médiahekknek indult, egy drága – ha Liviu Dragnea szociáldemokrata (PSD) elnöknek hinni lehet, akkor 100 000 lejes – reklámnak önmaga és vállalkozása számára. Csakhogy a romániai lakosság „éhesebb” az autópályákra, mint a szintén állam működtette gyorsétkezdék által kínált kajára, így nagyon sokan „ráharaptak”, és kimondható, hogy egy adott ponton túl már a kezdeményezőtől függetlenül nőtt a sztráda-szabadságharcosok tábora.

És mint egy igazi forradalomban lenni szokott, nem maradt el a kormány ellenreakciója sem. Szerencsére ezúttal nem véres megtorlásra kell gondolni, mindössze egy ugyanolyan, jól irányzott médiahekkre. A #ȘîEu megmozdulás nélkül ugyanis nem nagy valószínűségét látjuk annak, hogy éppen március 15-én, néhány órával az akció előtt avatja fel a közlekedésügyi miniszter a moldvai autópálya első építőtelepét. Ami – valljuk be gyorsan – nem is annyira autópálya, hiszen csupán Bákó körgyűrűjéről van szó.

Ennél kicsit keményebbre sikeredett ugyan Liviu Dragnea kirohanása, de attól, hogy „lecirkuszozta” a megmozdulást, még nem folyt vér.

A történteket látva tehát akár ki is jelenthetnénk, hogy győzött a forradalom, hiszen a szociálliberális kormány az első kapavágás megtételére kényszerült, miközben eddig nemigen sikerült tartania a sztrádaépítések terén – és nem csak – tett ígéreteit. Viszont pont ezért nézzük maximális szkepticizmussal a mostani építőtelep-avatót – hiszen ha annyi kilométer autópálya szelné át Romániát, mint ahányszor nagy bejelentések történtek, tán a pénteki megmozdulásra sem kellet volna, hogy sor kerüljön.

De ha nem is nevezhető győzelemnek, egy csatát mindenképp sikerült megnyerni azzal, hogy az ország összes régiójában egy emberként állt ki a lakosság az autópálya-építésekért. És bár nem hittük, hogy ez kérdés, kiderült, hogy tényleg szükség volt erre. Nem más, mint a közúti infrastruktúra fejlesztésével és kezelésével megbízott társaság (CNAIR) szóvivője, Alin Șerbănescu nyilatkozta ugyanis azt pénteken, hogy a romániai társadalom igazából csak 2011–2012 óta akar autópályákat, addig nem igazán hiányoztak neki, vagy legalábbis nem tudta, hogy akarja őket, vagy nem. A pontosság kedvéért így fogalmazott: „Először is akarnunk kell az autópályákat. Tizenöt évvel ezelőtt a romániai társadalomban vita zajlott arról, hogy szükségünk van-e autópályákra vagy sem. Emlékezhetünk, hogy volt olyan miniszter, aki azt mondta: mindent megtesz, hogy kiverje az emberek fejéből az autópályákat. Ez valamikor 2006-ban történt. Egy másik közlekedési miniszter azt mondta: elég főút van, nem kellenek autópályák. Csak valamikor 2011–2012 környékén jöttünk rá, hogy autópályák kellenek.” A hitetlenkedő riporter kérdésére, miszerint ezzel arra céloz, addig az ország nem is akart autópályákat, azt válaszolta: „Nem tudom, hogy akarta, vagy sem. Gyakorlatilag nem tudta, hogy akar-e egy bizonyos fajtájú gyorsforgalmi utat”.

Nos, akkor most a lakosság megmutatta, hogy mit akar. A kérdés így már csak az, hogy a kormány és a CNAIR mit akar. Mert eddig nem sokszor sikerült meggyőzniük arról, hogy tényleg akarnának autópályákat építeni.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Mainstream pártok, koalíciós botrányok, megszorítások és kommunista nosztalgia

Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump a háborút választotta?

Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.

Páva Adorján

Páva Adorján

Székelyföld és a román futball agresszorai

Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

A „Fogjuk meg, s vigyétek!” politikájától az „Utánam, vitézek!” politikájáig

Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kit és hogyan büntessünk a megszorítások miatt?

Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.