Nem bocsátom meg magamnak, hogy tizenvalahány évvel ezelőtt úgy csábultam el, mint egy szédült tyúk. Pedig gondolhattam volna, de én inkább örvendeztem, hogy az akkori fővárosi főpolgármester egy rövid káromkodással megoldotta azt a bezápult helyzetet, amiről úgy tűnt, hogy megoldhatatlan.
2013. május 23., 07:562013. május 23., 07:56
2013. május 23., 11:542013. május 23., 11:54
Történt ugyanis, hogy a város szélén lebontott putrik helyett nem utaltak ki új lakást, a fedél nélkül maradt néhány család pedig kartondobozokból afféle sátrakat húzott fel magának a bukaresti városházával éppen szembe, a központi nagy park bejárata előtti járdára. Apraja-nagyja ott lebzselt, az előző főpolgármester nem bírt velük.
Az akkor újonnan megválasztott viszont lement, túlkiabálta a rokolyás asszonyságokat és a nagy bajszú családfőket, szó szót követett, mondta egyik is, mondták mások is, már-már patthelyzet alakult ki, mígnem a főpolgármester megfellebbezhetetlenül elküldte az egész társaságot oda, ahonnan születésükkor jöttek. Karhatalommal pedig leromboltatta a dobozból lett sátrakat.
Na ekkor csábultam én el – máig megbocsáthatatlanul. Azt mondtam, hogy végre, ez az ember tudja, kivel hogyan kell beszélni. Én viszont nem tudtam, de még álmomban sem gondoltam, hogy mindenkivel így beszél. Mivel éppenséggel fogalma sincs, kivel- mikor-hogyan kellene beszélnie. És elszabadult a pokol. Különösen miután – bevallom, előszörre az én aláírásom segítségével is – az ország elnöki székébe ült át, elkezdődött a szitkozódás, átkozódás, mindenki kifigurázása, a zoológiából vett metaforák használata mindenekelőtt a más pártokból jött miniszterelnökök körülírására-megnevezésére, de a leggyakoribb talán mégis a hazugság szó használata lett. Lassan a kötőszónál is gyakoribb, ami annál is furcsább, mert éppen ő az, aki reggel egyet mond, délben az ellenkezőjét, délután mindkét állítását kifigurázza, hogy estére lehazugozza azt, aki az ő reggeli állítását helyesli.
Egyszóval ott tartunk, hogy amit kérdez, az sem igaz. De ő a fő-fő igazmondó. Tíz esztendő elteltével most már bizony hiába is szánom-bánom elcsábulásom, és hiába vagyok ezzel a véleménnyel egy a hasonlóan gondolkodó nagy-nagy tömegben, nincs mit tennünk – egyelőre. Illetve van: nagyon jól figyelni, kifélék-mifélék azok, akik a jövő évi elnökválasztásra felcicomázzák a szavaikat, elkendőzve kelletik magukat, mint a pártában maradt leány, mert még egy ilyen elcsábulás, és ki tudja, hová jutunk!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!