Igazuk lehet azoknak, akik fennen hirdetik, hogy moccanunk kifelé a fránya válságból.
2014. január 27., 12:392014. január 27., 12:39
Igen, még mifelénk is érződnek az új szelek, habár saját erszényünkön még nem igazán látni a túlzott duzzadást. De mit is beszélek én új szelekről, nincs azokban semmi új: ismerős csábszövegek a hat-hét évvel ezelőtti (látszat)bumm idejéből. Amikor egyszer csak nem volt már szükség holmi jövedelmet igazoló paksamétákra, hadseregnyi kezesre, elég volt felmutatni a személyi igazolványt, és máris dőlt a lé.
Be is fürödtek jó sokan akkoriban, mert hát ha rokonok, barátok, kollégák nyakra-főre vásároltak kölcsönre, akkor az egyszeri ember fia-lánya sem maradhat alul a költekezésben. Ki tudja, mit mondott volna a világ, hogy nem képes felnőni a legújabb kori pénzszóró trendekhez?! Csakhogy beütött a pénzvilágba a válság mennyköve, lett égszakadás-földindulás, de elsősorban tönkrejutás. És nem csupán a szirénhangon csábítgató bankok háza táján, hanem a nekik tejjel-mézzel folyó csodavilágot ígérő kisembereknél.
Nem is kell sokat forgolódnunk, hogy meglássunk egy-egy példát. A hajlék nélkül maradt családok bánják már hiszékenységüket, a csillogó-villogó semmiségek megvásárlására hitelt felvevők már rég szívesen megszabadulnának a felhalmozott hasznavehetetlenségektől, de ingyen sem kell senkinek a sok kacat, mert abból majdnem mindenkinek akad fölösen. Rokonok, barátok, ismerősök találkozásakor szinte azonnal előjön, hogy kinek mennyi a tartozása, és milyen nagyon nehezíti meg az amúgy sem könnyű hétköznapokat.
Ha akkor tudták volna – mondogatják egymásnak, titokban azzal vigasztalódva csupán, hogy nemcsak ők csábultak el a pénzt kínálgató szép szavú bankszirénektől. Sovány vigasz, de vigasz. Már-már kezdtük elhinni, hogy többé aztán soha nem esik ilyesmi, még csak viaszt sem kell a fülünkbe tenni, vagy árbochoz kötözni magunkat a csábítás ellen, ahogy Odüsszeusz tette magával és embereivel, máris újabb sellők tűntek fel a pénzvilág láthatárán. Ha (még) nem is olyan agresszíven csábítanak, de már újfent erősen mondogatják, hogy csak most, csak nekünk, csak ilyen vagy olyan nagy kedvezményekkel adnak. Mintha ajándék volna!
És bizony van, aki elhiszi ahelyett, hogy a jelképes füldugaszhoz nyúlna, vagy messze elkerülné a csábító hangokat. A rokonok, barátok, ismerősök hihetőbben mondják el, milyen is az a csak most, csak nekünk szóló „gyönyörű\" ígéret!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!