Színház a játszótéren

 Mikor bekapcsolódtunk – nem akartunk mi hallgatózni, csak véletlenül pont a közeli pad volt szabad –, épp valamelyiküknek a születésnapját ünnepelték. Az egyik csúszda tetején a copfos „szobája” volt, oda a barna fürtösnek nem volt bejárása. A sztori valahogy úgy kezdődött, hogy a fürtös az ünnepelt, de elalszik reggel, a copfos felkölti, mert késő van, és együtt elmennek valahová az ünnep alkalmából – de a következő percben már a copfos a babáját szorongatta a pingpongasztal alá bújva, mert „zuhogott az eső”, a fürtös pedig plasztikusan leírta, hogy is néz ki az ő piros köpenye, amellyel barátnőjét betakarja. Kisvártatva egy náluk valamivel kisebb leányzó csatlakozott hozzájuk a három év körüli öccsével. Ám ekkorra már a fürtöst valaki elrabolta, acélrácsok mögé zárta a hinták alatt, de a copfos valamilyen sci-fi szerkezettel, amely savat lövellt ki magából, tönkretette a rácsokat – sistergett az acél, ahogy rájuk öntötte a maró folyadékot. A baj csak az volt, hogy jött a gonosz medve, aminek épp a fürtösre fájt a foga – a hároméves ezt hallván menten elkezdett rettentő gonoszul morogni, és ujjacskáit begörbítve, feltartott kezekkel totyogott utánuk vagy tíz percen át. Szerencsére a medve, ha fára mászni tud is, csúszdára nem, így a lányok biztonságban megbújhattak a csúszda tetején lévő toronyszobában. A történetnek még akkor sem volt vége, mikor mennünk kellett.
Amennyire elszórakoztatott, annyira meg is rémisztett ez az eset. Létezhet, hogy ennyi mindent elvesztettem, elvesztettünk? Tényleg ennyire szárnyaló fantáziával születtünk, ilyen színesnek láttuk a világot valaha mindannyian? Felnőttkorra meg talán csak a művészek meg egy-két különösen tehetséges pedagógus tartott meg magának valamicskét ebből a világból.

Pedig ha színeket, ötleteket és izgalmat hiányolunk – no nem a valóságból, hiszen az már csak olyan-amilyen, hanem csakis a saját, egyre szürkülő gondolatvilágunkból, elég volna kicsit saját emlékezőtehetségünket felfrissíteni. Hiszen a legszürkébb, legunalmasabb felnőtt is volt gyerek valaha. Csak valamilyen okból keményen megdolgozott azért, hogy olyan szürkévé és unalmassá váljék, amilyen.