2011. október 04., 08:332011. október 04., 08:33
A rendszerváltás óta ugyanis számos kezdeményezésnek voltam tanúja, melyek rövid idő alatt vagy kifulladtak, vagy teljesen más irányt vettek, és semmiképp sem hasonlíthatók a bajor sörünnephez, annak ellenére hogy az itteniek is szeretnek mulatni. Tizenöt-húsz éve jöttek divatba a város-, illetve a falunapok, viszont ma már szinte sehol nem tartják ezeket eredeti formájukban. Valószínűleg azért, mert megkopott a vonzerejük, mivel nem volt bennük olyan központi elem, mely évről évre fenntartotta volna az érdeklődést, a kommunizmus utáni néhány év kivételével pedig már nem volt túlságosan érdekes az emberek számára az, hogy lehet az utcán enni-inni és táncolni. Hasonlóan csúfos véget ért a legtöbb – pályázati pénzből szervezett – fesztivál is, és a politikai pártok által kezdeményezett – erősen kampányízű – rendezvények sem vertek túl mély gyökeret a közéletben.
A bajorok viszont, úgy tűnik, tudnak valamit. Mit is ünnepelnek több mint 200 éve? A sörüket. Ami mindamellett, hogy kitűnő, az összetételére nézve több mint 500 éve változatlan. A rendezvény pedig egy királyi esküvőre nyúlik vissza, amikor München apraja-nagyja együtt mulatott egy hétig az uralkodó jóvoltából. Tehát, úgy tűnik, kell egy közkedvelt, megbízható minőségű étel vagy ital, és egy olyan momentum, amikor a közösség minden tagja önfeledten együtt ünnepel. Az előbbire Szatmárban akadna esélyes: itt a híres pálinkánk, de jó eséllyel pályázhatnának a borok is. Volt is mindkét ital kapcsán próbálkozás arra, hogy ráépítsenek egy többnapos dínomdánomot, azonban – sajnos – nem sikerült igazán jól. Úgy tűnik tehát, hogy a kezdő lökés nem jött össze. Vajon lehetséges volna, hogy a vezetőink egy olyan rendezvényt hozzanak össze, aminek a környék lakói kivétel nélkül mind örülnek? Például egy füst alatt egy RMDSZ-vezér beházasodhatna a PSD elitjébe, a liberálisok közül egy prominens elvenne egy PDL-st, a legnagyobb gyár igazgatója megkérné egy ismert civil aktivista kezét, a német fórumosokat meghívnák násznagynak, és a külföldi vendégmunkások meg az ukrán cigicsempészek finanszíroznák a mulatságot. A sikert nem merném garantálni, de egy próbát talán megérne…
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.