2011. október 04., 08:332011. október 04., 08:33
A rendszerváltás óta ugyanis számos kezdeményezésnek voltam tanúja, melyek rövid idő alatt vagy kifulladtak, vagy teljesen más irányt vettek, és semmiképp sem hasonlíthatók a bajor sörünnephez, annak ellenére hogy az itteniek is szeretnek mulatni. Tizenöt-húsz éve jöttek divatba a város-, illetve a falunapok, viszont ma már szinte sehol nem tartják ezeket eredeti formájukban. Valószínűleg azért, mert megkopott a vonzerejük, mivel nem volt bennük olyan központi elem, mely évről évre fenntartotta volna az érdeklődést, a kommunizmus utáni néhány év kivételével pedig már nem volt túlságosan érdekes az emberek számára az, hogy lehet az utcán enni-inni és táncolni. Hasonlóan csúfos véget ért a legtöbb – pályázati pénzből szervezett – fesztivál is, és a politikai pártok által kezdeményezett – erősen kampányízű – rendezvények sem vertek túl mély gyökeret a közéletben.
A bajorok viszont, úgy tűnik, tudnak valamit. Mit is ünnepelnek több mint 200 éve? A sörüket. Ami mindamellett, hogy kitűnő, az összetételére nézve több mint 500 éve változatlan. A rendezvény pedig egy királyi esküvőre nyúlik vissza, amikor München apraja-nagyja együtt mulatott egy hétig az uralkodó jóvoltából. Tehát, úgy tűnik, kell egy közkedvelt, megbízható minőségű étel vagy ital, és egy olyan momentum, amikor a közösség minden tagja önfeledten együtt ünnepel. Az előbbire Szatmárban akadna esélyes: itt a híres pálinkánk, de jó eséllyel pályázhatnának a borok is. Volt is mindkét ital kapcsán próbálkozás arra, hogy ráépítsenek egy többnapos dínomdánomot, azonban – sajnos – nem sikerült igazán jól. Úgy tűnik tehát, hogy a kezdő lökés nem jött össze. Vajon lehetséges volna, hogy a vezetőink egy olyan rendezvényt hozzanak össze, aminek a környék lakói kivétel nélkül mind örülnek? Például egy füst alatt egy RMDSZ-vezér beházasodhatna a PSD elitjébe, a liberálisok közül egy prominens elvenne egy PDL-st, a legnagyobb gyár igazgatója megkérné egy ismert civil aktivista kezét, a német fórumosokat meghívnák násznagynak, és a külföldi vendégmunkások meg az ukrán cigicsempészek finanszíroznák a mulatságot. A sikert nem merném garantálni, de egy próbát talán megérne…
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.