Fotó: Székely Figyelő Alapítvány
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
2024. szeptember 22., 13:282024. szeptember 22., 13:28
S lám, akad magas rangú állami tisztségviselő, „jó román”, aki ugyan indirekt módon, de ugyanezt mondja! (Lásd a Krónika cikkét). Mert hogyan másképp lehet értelmezni azt, hogy a prefektus arra hivatkozva akarja levetetni Székelyföld zászlaját Makfalván, hogy más ország zászlaját tilos kitűzni?
Ilyen szintű alkotmánysértésért minimum meneszteni kellene az illetőt a mostani tisztségéből, elvégre jogos elvárás, hogy az állam tisztségviselői az Alkotmány és a törvények tiszteletében járjanak elől, nem azok megsértésében. Ráadásul ez nem minden, ami az illetőnek felróható, ugyanis a Közigazgatási Törvénykönyv 253. cikkelye értelmében a prefektusnak az is kötelessége, hogy ellenőrizze, hogy be vannak-e tartva a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó törvényes előírások.
Ennek ellenére amikor a magyarellenességéről elhíresült Maros megyei képviselő (ha valaki nem tudná: DT) panaszt tesz nála azért, mert szintén Makfalván (pontosabban a községhez tartozó Hármasfaluban) ki merészelték írni az út mellé magyarul az eredeti három falu magyar nevét, akkor nem azt válaszolta a „panaszosnak”, hogy ez így helyes és törvényes, hanem hónapokon keresztül zaklatta a község polgármesterét, mindenféle mondvacsinált kifogással próbálta rávenni, hogy távolítsa el azokat a feliratokat. Szerencsére emberére akadt, mert minden kísérletére megkapta az alapos, jól megindokolt választ, a feliratok pedig most is a helyükön vannak.
Fotó: Székely Figyelő Alapítvány
Mint látható, a bal oldalon levő névtáblán (amely két olyan intézményé, amelyek a prefektus alárendeltségében működnek) csak román felirat van, hiányzik a törvény által előírt magyar. Fél évvel ezelőtt jeleztük ezt a hiányosságot a prefektusnak, s felkértük illő tisztelettel, hogy tegyen eleget törvényes kötelességének és intézkedjen, hogy a táblára kerüljön magyar felirat is. Mire mit tett az illető? A kérésre azt válaszolta, hogy a szóban forgó két intézmény a központi közigazgatás része, ezért esetükben a magyar nyelv használata nem kötelező! Ami – mondanunk sem kell – hamis, sőt, duplán az, ugyanis:
Fotó: Székely Figyelő Alapítvány
Ugyanakkor a Diszkriminációellenes Tanácsnál is panaszt tettünk ellene a román nyelvű válasz miatt, s ha a Tanács következetes lesz, akkor ismét megbünteti, mint tette ezt korábban.
Tekintettel arra, hogy a prefektus az állam képviselője az adott megyében, a fentiek alapján azt lehet mondani, hogy lám, így néz ki a román állam példaértékű kisebbség-politikája. Valami megmagyarázhatatlan okból újra és újra összetéveszti a támogatást a zaklatással.
Árus Zsolt
A szerző a Székely Figyelő Alapítvány vezetője
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.
A harmincöt évvel ezelőtti marosvásárhelyi események nagyon mélyen sokunk emlékezetébe vésődtek. Nekem mindenekelőtt az RMDSZ-székház ostroma jut eszembe a fekete márciusról.
Elöljáróban szögezzük le: örvendetes, hogy a szélsőjobboldali, magyargyűlölő szervezeteket és politikusokat éltető, összeesküvéselmélet-hívő Călin Georgescu nem lehet Románia elnöke. Eltiltása azonban magyar szempontból is veszélyes precedens lehet.
Elképedve olvassák a gépkocsivezetők a rendőrség büntetésözönéről szóló híreket, amelyek sokak számára úgy hatnak, mintha a közlekedésrendészet elszabadult hajóágyúként rontana a békés autósokra.
Elon Musk Romániát érintő posztolgatásai legalább egy percre gondolkodóba ejthetik az új amerikai politikai szuperhősöknek szurkoló erdélyi magyarokat is: tényleg ez az a sztori, aminek a végén mi is tapsolni fogunk ebben a nagyhatalmi Monopolyban?
Mi tagadás, egyik félnek sem válik dicsőségére az Ovális Irodában lezajlott vita – ám jó tanulság Zelenszkij és mindenki más számára, hogy aki kitartóan, teljes testsúlyát bevetve rázza a pofonfát, azt előbb-utóbb a feje búbjáig beborítja a termése.
Engedik-e indulni a bukaresti hatóságok Călin Georgescut a májusi államfőválasztáson? Kétségtelenül ez a kérdés foglalkoztatja jó ideje a romániai választóknak a közélet iránt érdeklődő részét, de persze magukat a politikai élet szereplőit is.
Baross Gábor egykori magyar közlekedési tárcavezető, a „vasminiszter” mintájára Sebastian Burduja román energiaügyi miniszter megkaphatná a gázminiszter jelzőt – annyi megjegyzéssel, hogy igazából a nagyon gáz miniszter epitheton ornans illene rá.
A bűnüldöző szervek zéró toleranciát hirdettek az adócsalás ellen, ez tűnik ki a rendőrségi vizsgálatok ugrásszerű növekedéséből. Közben az adóhatóság is vadászik az adócsalókra.
szóljon hozzá!