2013. február 01., 09:302013. február 01., 09:30
Nagyjából így jellemezhető az a most már egyre komolyabb játék, amely Kovászna megye magyar vezetői meg a magyar ügyek iránti empátia terén jelentős kihívásokkal rendelkező prefektus között zajlik, és amely nagy vonalakban a komoly, felnőtt emberekhez méltó, „Kié nagyobb?” tematika köré összpontosul.
Magyarán: egyre keményebb az egymásnak feszülés az illetékesek között, miután a prefektus úgy döntött: nehogy már akadálytalanul használható legyen a magyar nyelv a hivatalos érintkezés során, a magyarok meg csak ne használják nyakra-főre nemzeti szimbólumaikat (ennek részeként hadjáratot indított a székely zászlók ellen), elvégre alig 75 százalékos arányban lakják a megyét. Mindez azonban nem menti a magyar vezetőket, amiért – a tavalyi választási kampány hevében – ők is beszálltak az infantilis játékba, és úgy döntöttek: ők meg a prefektust hergelik egy kicsit egy, az ablaka alá helyezett, Székelyföld feliratú pannóval, mert biztos hoz az is néhány száz többletvoksot.
Ami bizonyára be is jött, de a zászlókkal kapcsolatos témákra fétisimádóként rábukó román elöljáró erre a mindenkori román jolly jokerbe oltott adu ászt húzta elő, és a szentnek és sérthetetlennek kikiáltott román trikolórt vetette be, amit felhasítottak. Persze a trikolór ilyen felfokozott hangulatban való kihelyezésekor bizonyára számítottak is erre, hiszen most elő lehet venni a nemzeti jelképeket gyalázó, intoleráns magyarokról szóló mesét, vagyis sunyi, kisstílű provokációról van szó – de azért a Terra Siculorum-os pannó sem sokkal jobb.
Amúgy kíváncsi lennék, kinek érte meg egy ilyen személyt a prefektusi székbe ültetni, hiszen szinte minden megnyilvánulásával csak azt a sztereotípiát erősítette a magyarokban, hogy a román állam számára az egyik fő prioritás az, hogy ők ne érezzék jól magukat. De sebaj, új feladatkört kapott, vagyis eddigi tevékenysége miatt felfelé buktatták: főtitkárrá nevezték ki a védelmi minisztériumban. Ami óriási ötlet, hiszen amilyen kreatív, rábízhatják annak kitalálását, milyen új módszerekkel szívassák az őrmesterek és az öreg katonák az újoncokat. Ennél komolyabb témákat nem biztos, hogy jó ötlet lenne rábízni, de ha ez megvalósulna, akkor végre elmondhatjuk: a megfelelő ember a megfelelő helyre került.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.