2010. január 13., 10:082010. január 13., 10:08
Ez a forgatókönyv nagyon hasonlít a hétköznapi életünk történéseire, ott van például a gazdaság, a politika, ami folyamatosan fáj, csak néha enged, vagy szorít az ember idegzetén egy sort. S ha ez a két jelenség – ami akarva-akaratlanul befolyásolja életünket – belekapaszkodik ebbe az ördögi körbe, akkor nem marad más nekünk, csak tűrni az erősebb, vagy épp gyengébb döféseket.
Jön egy új év, tele áremelésekkel, aminek fájdalmát enyhíti a húsvéti ünnepelés, az anyák napja, születésnapok, amikor gondolatainkat könnyebb elterelni a nyilallásokról, majd egy év végi elszámolás, ennek lüktetését a karácsonyi hangulat gyógyítja kissé.
S ha átgondoljuk, jól ki van találva ez a folyamat, hisz ha mindig erős lenne a nyomás, valószínű, gyakrabban és korábban fellázadnánk, mint szoktunk. Így könnyen „beetet” minket a fájdalom, a roszszat abban a reményben éljük túl, hogy nemsokára kis nyugtunk lesz, s közben észre sem vesszük, hogy a gyenge lüktetés is erős lesz, s a végén már az ájulás környékez bennünket.
Akkor jön egy segítő kéz, gyógyszerként vet nekünk egy koncot, amitől újra visszatér az erőnk egy időre. Ilyen segítő kéz például a megnövelt adóterhek körüli kedvezmény, miszerint aki az év első heteiben kifizeti kötelezettségét, a megemelt összeg felét megspórolhatja.
De átírhatnám ezt a forgatókönyvet a szerelmi kapcsolatokra is, és sok más dologra, amelyre oly sok energiát pazarolunk. A szemfényvesztés művészetét sokszor saját magunkon gyakoroljuk, s idővel megtanulunk úgy élni, hogy csak a kellemes dolgokat tároljuk el orvosságként, a negatív tapasztalatokat pedig, mint a rossz fogat, minél hamarabb szemétbe dobjuk.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.