2009. március 10., 11:332009. március 10., 11:33
Az idő kereke nem forgatható vissza. Amit a megfelelő időben nem tettünk meg, azt már soha nem pótolhatjuk. Minden megváltozott. A gondolatmenet az anyagi lehetőségek számbavételekor is végigfuthat a fejünkön. Sokan számoltuk már ki, milyen könnyedén bebútorozhattuk volna a lakásunkat, lecserélhettük volna a hűtőszekrényt, az autót, ha a jobb időkben is fegyelmezetten költekeztünk volna. Ha nemcsak a kényszer hatására szorítottunk volna a nadrágszíjon, hanem akkor is takarékoskodtunk volna, amikor több pénzt sikerült megkeresnünk. Az ilyen gondolatok persze akkor jutnak eszünkbe, amikor úgy érezzük, rosszul mennek a dolgok. És ilyenkor döbbenünk rá, hogy milyen szűkön is méri a sors a megfelelő időt. Jelenleg az egész világon rosszul mennek a dolgok. A gazdasági válság mindent felülír. Megannyi családban mondanak le a lakásvásárlási tervekről, mert nem érzik biztosnak, hogy lesz munkahely, kereset, amiből vissza lehet fizetni az ingatlanhitelt. Az energiákat pedig a túlélés emészti fel. És mindez nemcsak a családokra érvényes, hanem a nagyobb közösségekre, a településekre, az országra is. Az az önkormányzat, amelyik nem épített csatornahálózatot akkor, amikor jól mentek a dolgok, nem hozott létre parkolót, nem aszfaltozta le a főutat, a sétányt, a mostani körülmények között aligha lesz képes ugyanerre. És az a kormány, amelyik a jó időkben nem építette meg az autópályákat, nem szervezte át a rosszul működő ellátórendszereket, nem lépte meg a szükséges reformokat, nehéz örökséget hagyott maga után. De elgondolkozhatunk mi magyarok is azon, hogy lesz-e egyáltalán realitása az elkövetkező időszakban annak, hogy érvényesítsük a közösségi törekvéseinket. Nem lehet ugyanis az égő házban a vagyon megosztásáról vitatkozni a lakótársakkal. Ilyenkor a tűzoltás az elsődleges feladat.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.