Két, egymással teljesen párhuzamos világ szabályai szerint viszonyulunk nap mint nap a kóbor kutyák problémájához.
2013. szeptember 03., 19:222013. szeptember 03., 19:22
2013. szeptember 03., 23:302013. szeptember 03., 23:30
Az egyiket emberséges oldalunk tartja mozgásban: ha személyesen eddig nem is esett meg a szívünk egy árva jószág láttán, a közösségi portálokon rendszeresen megjelennek fényképek szomorú szemű, aranyos teremtményekről, amelyek egyik ismerősünk mellé szegődtek az utcán, vagy összekuporodva, a szemetes mellett nyüszítenek segítségéért. A jószívű megtaláló megpróbál gazdit keresni a nincstelen ebnek – van úgy, hogy sikerül.
A másik, sötét oldal félelmetes, de sajnos ugyanúgy hozzátartozik sokak mindennapjaihoz. A városok lakónegyedeiben jó szándékkal felhizlalt, ám később területüket falkákba verődve védő, vicsorító, kergetőző ebek olyan veszélyt jelentenek, amilyenek csak a civilizáció előtti időkben leselkedtek az emberre.
Romániában évtizedek óta rendezetlen a kóbor kutyák ügye. Szűk két éve nagy felháborodást keltett a korábbi kormány által elfogadott jogszabály, amely az önkormányzatok hatáskörébe utalta a probléma megoldását, azzal a kiegészítéssel, hogy ha kell, az illetékesek az elaltatás mellett is dönthetnek. A végül alkotmányellenesnek kimondott törvényen a mostani szociálliberális hatalom is szöszmötölt, de érezhető előrelépés csak azokban a városokban történt, amelyek már hosszú évekkel ezelőtt bevállalták, hogy saját költségen begyűjtik, sterilizálják, féregtelenítik a kóbor ebeket, visszaszorítva a szaporodás és a fertőzés lehetőségét.
Így járnak el az erdélyi városok többségében, de a bukaresti tragédia mellett akkor sem nem lehet szó nélkül elmenni, ha messze van tőlünk. A halálra mart négyéves kisfiút több száz harapással marcangolták szét a vérebek, amelyek ragadozóként csaptak le áldozatukra – Románia fővárosa, Bukarest kellős közepén.
Erre nincs mentség, még akkor sem, ha az utcán egy a százezerből tesz ilyet. A civilizáció kiszorította életterünkből a vadállatokat – ha ma ilyen (bárhol) megtörténhet, azért csakis végzetes tehetetlenségünk, vagy inkább lágyszívűségünk okolható.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!