Makkay József
2020. december 21., 14:372020. december 21., 14:37
2020. december 21., 17:002020. december 21., 17:00
Gazdasági szempontból kétféle Románia létezik: néhány nagyváros körül prosperáló és viszonylag jól élő régió, és a mélyszegénységben vergődő kisvárosok és falvak tömkelege, ami az ország túlnyomó többségét teszi ki. Általános tapasztalat, hogy válságok idején – mint a mostani koronavírus-járvány következménye – a leszakadó országrészek még nagyobb szegénységbe és kilátástalanságba kerülnek.
Ha sorra vennénk az erdélyi kisvárosok idei teljesítményét, hamar kiderülne, hogy a koronavírus-járvány első esztendeje nagyságrenddel jobban megviselte őket, mint Brassót, Temesvárt, Kolozsvárt vagy Nagyváradot. És itt elsősorban nem az infrastrukturális beruházásokra gondolok – egy talpraesett polgármester idén is elboldogulhatott a pályázati pénzekből –, hanem a robbanásszerűen növekvő munkanélküliségre.
A jelenség azt jelzi, hogy a rendszerváltás utáni rablókapitalizmus az olcsó munkaerőt kihasználva itt hódított leginkább. A minimálbéres munkát kínáló befektetők állnak leghamarabb tovább ezekről a kistelepülésekről, ahol korábban elhitették, hogy ők a vidék megmentői. A gyakran három váltásban, éhbérért dolgoztatott munkavállalók most arra döbbennek rá, hogy a nagyvárosi fizetések feléért vagy harmadáért sem kell a munkaerejük. A cégtulajdonos már így sem tud annyit kaszálni a végterméken, hogy neki megérje.
A kárrendezés a külföldi hitelekből működő államkasszára marad, de a tűzoltómunka csak átmeneti megoldás, és nem tudja megakadályozni a kistérségek további kiürülését. A kisvárosokból és vonzáskörzetükből a fiatalok jelentős része eddig is megpróbált nyugat-európai munkavállalóként boldogulni, és a pandémia fejleményeitől függően újabb tízezrek várnak indulásra készen Dél-Erdélyből, a Székelyföldről, a Szilágyságból vagy Szatmár és Bihar megye legszegényebb településeiről. Számukra a kormányváltás nem hozhat reményt, hiszen a kárrendezésre és a megszorításokra készülő új kabinet még ha akarna, sem tudna rövid időn belül gazdasági stabilitást hozni ezekbe a leszakadt országrészekbe.
Van, aki azt állítja, hogy a mezőgazdasági termelés újraértékelése lehetne a vidéki munkaerő megtartásának kulcsa, azaz lépéselőnybe kellene hozni a családi gazdaságokat és az őket kiszolgáló helyi feldolgozóipart. Ezzel lehetne ugyanis visszafogni a nagy léptekkel és minimális alkalmazotti gárdával terjeszkedő mezőgazdasági nagyüzemi hálózatot, amely rég nem arról szól, hogy mekkora legyen egy-egy vidék népeltartó képessége. Valószínű azonban, hogy ez is hiú ábránd marad, hiszen a harminc éve fonákul elindított mezőgazdasági termelésnek aligha tud új irányt szabni az új kormány, amely a bukaresti gondolkodás rabja marad.
A régi termelőipar felszámolásának romjain meggazdagodott kalandorok egész vidékeket csupaszítottak le, rákényszerítve a munka nélkül maradt tömegeket, hogy szétszóródjanak a világ minden égtája felé. Ebbe a légüres térbe nyomultak be „az olcsó romániai munkaerő” megszállottjai, akik úgy tekintettek az ország szegényebb régióira, mint a Vadnyugat egykori meghódítói az indiánokra. Ebben közrejátszottak a helyileg megvásárolható polgármesterek is, akik a minimálbért kínáló „befektetők” nyomására elutasították az olyan beruházók letelepedését, akik komolyabb befektetést és nagyobb béreket kínáltak volna. Sok ilyen történet kering kisvárosainkban, ezek kivizsgálásáról azonban a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben nem hallottam. Pedig a munkaerőt kizsigerelő kartellezés eléggé egyértelmű tüneteket mutat. Ami nagyvárosokban sokkal nehezebben működtethető bűncselekmény, hiszen jóval több a munkalehetőség, mint a béreket közös megegyezéssel is nyomottan tartó kistelepüléseken.
Ma már egyértelmű, hogy nemcsak a vendéglátóipar szenved a járvány miatt, hanem a gazdaság egésze. Azon belül is kiemelten sok vidék gazdasága, amely a rendszerváltás óta nem látott kilátástalanságot szülhet, ha a döntéshozók továbbra sem vesznek róla tudomást. Ha úgy tesznek, mintha a nagyvárosok és a kisebb térségek szociális és gazdasági megítélése egyforma lenne. Ami fatális tévedés.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
szóljon hozzá!