2012. július 16., 09:542012. július 16., 09:54
A hétvégén Crin Antonescu ideiglenes államfő vélte úgy: az ország elnökének senki sem parancsol, az EU pedig nem fogalmazhat meg követeléseket egyetlen tagállam kormányával szemben sem. Márpedig a helyzet az, hogy az Európai Bizottság igenis megfogalmazhat követeléseket, amikor úgy értékeli, hogy valamely tagállamban megsértik azon értékeket, amelyek az EU alapját képezik, és amelyek elfogadását és tiszteletben tartását minden tag esetében a felvétel feltételéül szabták.
Brüsszel már akkor sem reagált túl lelkesen, amikor – zömmel gazdasági kérdések kapcsán – Magyarországon terjedt el a szabadságharcos retorika. A magyar kormányt ért vádak kapcsán azonban nem történtek olyan súlyú lépések, mint Románia esetében, hiszen Barroso EB-elnök alig egy héttel az alkotmánybírák jogkörének visszanyesése és az ombudsman pártkatonával való helyettesítése után Brüsszelbe rendelte Ponta román kormányfőt, és kemény hangú nyilatkozatban követelte a jogtalannak vélt intézkedések visszavonását.
Antonescu szabadságharcos hevülete – amely egyértelműen kampánycélokat szolgál a Băsescu államfő leváltásáról szóló népszavazás előtt, és amellyel azon régi retorikát éleszti fel, miszerint az országot fenyegető külső erőkkel szemben egységre van szükség, aki pedig a külső erők pártján áll, az áruló – ráadásul éppen abban az időszakban tört elő, amikor az EU épp a mélyebb integráció felé készül elindulni. Ha pedig az uniós vezetők azt tapasztalják, hogy valamelyik tagállam kormánya, amely intézkedéseivel megsérti a közös alapelveket, az EU-t külső, elnyomó hatalomként állítja be, könnyen úgy dönthetnek: ha nem akarja, nem erőltetik a részvételét a szorosabb európai egység projektjében. Ennek gazdasági és politikai következményeit viszont az ország minden polgára kénytelen lenne viselni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok