2010. július 06., 09:172010. július 06., 09:17
A mikrofonnál egymást váltották a szakértők, az ellenzéki politikusok, akik alaposan Emil Boc fejére olvastak az árvízhelyzet miatt. Gyakran hangoztatták, milyen beruházásokat kellett volna elvégezni, hogy elkerülhető legyen a baj. Mindezt nagyjából azok a politikusok, azok a szakértők ismételgették, akik pár héttel ezelőtt még éppen azért szidták a kormányt, hogy ahelyett, hogy a közalkalmazottak fizetését és a nyugdíjakat óvta volna, beruházásokra pazarolta a közpénzt. Nem kell különösebb szakértelem ahhoz, hogy az ember észrevegye, ellentmondanak az állítások. Emil Boc kormánycsapata a nyuszika szerepkörébe került, akit mikor azért kell nyakon vágni, mert van rajta sapka, mikor pedig azért, mert nincs. És a hasonló támadások egyre gyakrabban maradnak válasz nélkül a kormányoldalon. Mintha nem lenne, aki megvédje a kormányzati mundér becsületét. A koalíció katonái beérik annyival, hogy megszavazzák a parlamentben a kabinet előterjesztéseit, arra viszont nem vállalkoznak, hogy nyilvánosan is kiálljanak a kormány mellett. Mintha csak korlátolt felelősséget éreznének a kormányzás iránt, vagy maguk sem értenének egyet a kormánypolitikával. Sunyítanak. Talán ez az első nyilvánvaló jele annak, hogy egyéni választókerületekből küldték őket a parlamentbe. Valószínű, nem tévednek nagyot, akik úgy látják, a kormány sodródik az árral, nincsenek megoldásai; ha megbukna, sem kellene könnyeket potyogtani érte. Az is látszik azonban, hogy talán éppen a kommunikációban a leggyengébb a kormányzati teljesítmény. Ha a válságkezelő megoldások mellett olyan politikusok arcait is látná az ember, akik hittel, meggyőződéssel érvelnek a beterjesztett törvények, a javasolt megoldások mellett, akik megküzdenek a kormányt becsmérlő ellenzéki politikusokkal, másként is állhatna a koalíció szénája. Emil Bocot és Markó Bélát a saját csapata hagyta magára a kormányzati népszerűtlenségben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok