2009. február 09., 07:272009. február 09., 07:27
Mára már közhellyé vált, hogy felgyorsult világban, felgyorsult ritmusban és stresszben élünk, filozofáltam az utcán állva. Sajnos az ember fiának, lányának minden oka meg is van arra, hogy bestresszeljen, hiszen a világgazdasági válság, a világméretű influenzajárvány vagy éppen a Sátán eljövetelét jelző mikrocsip mellett ott vannak még az apró hétköznapi bosszúságok, hogy nem jön a busz, már megint drágább az olaj, és intőt kapott a gyermek, mert nem és nem képes megtanulni az integrálszámítást. Igaz, hogy legalább három nyelven beszél folyékonyan, és a negyediken is dadog már, de az integrál, az nem megy. Ebben a pillanatban ránéztem az órámra, és helyben bestresszeltem, rádöbbenve, hogy teljes öt percre kiszálltam a mókuskerékből, áldott gondolkodással töltöttem az időt, ám ennek következtében akár el is késhetek onnan, ahová a találkozásig tempósan mendegélve igyekeztem.
Aznap este aztán könyvekben és az interneten keresgéltem néhány stresszoldó tipp után. Az információs bőségnek köszönhetően számtalan „csalhatatlan” javaslatot találtam, köztük egymásnak homlokegyenest ellentmondókat, vagy éppen kivitelezhetetleneket. Az egyik változat hosszú, napfényes sétát ajánl a természetben, a másik szerint heverjek csak moccanatlan, agyamban mozizva, szép és békés képeket megidézve, gyertyafényben vagy teljes sötétségben, csendben vagy meditációs zenét hallgatva. Sajna a természet február elején és esőben akkor sem szép és szívderítő, ha nem városi betonrengetegben él az ember fia-lánya, a meditációhoz szükséges teljes csendet minduntalan megzavarták az autók és a villamosok, a szomszéd lakásból áradó manele sem illett be nyugtató zenének. Telefonra kapva pár perc alatt rábeszéltük egymást barátnőmmel a „beszélgessünk egyet” jelszavú találkára. Az idegesítően kalóriadús, ám módfelett finom forró csokit iszogatva beszélgetni kezdtünk, majd másfél óra elteltével kisimulva, jókedvűen mentünk haza. Igaz, lemaradtam a legújabb válságról, sőt az egymást gyalázó politikusok nyilatkozatairól is. Szavamra, megérte, hiszen elcsentünk másfél órát a napi stresszből.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.