Stresszoldás

Mára már közhellyé vált, hogy felgyorsult világban, felgyorsult ritmusban és stresszben élünk, filozofáltam az utcán állva. Sajnos az ember fiának, lányának minden oka meg is van arra, hogy bestresszeljen, hiszen a világgazdasági válság, a világméretű influenzajárvány vagy éppen a Sátán eljövetelét jelző mikrocsip mellett ott vannak még az apró hétköznapi bosszúságok, hogy nem jön a busz, már megint drágább az olaj, és intőt kapott a gyermek, mert nem és nem képes megtanulni az integrálszámítást. Igaz, hogy legalább három nyelven beszél folyékonyan, és a negyediken is dadog már, de az integrál, az nem megy. Ebben a pillanatban ránéztem az órámra, és helyben bestresszeltem, rádöbbenve, hogy teljes öt percre kiszálltam a mókuskerékből, áldott gondolkodással töltöttem az időt, ám ennek következtében akár el is késhetek onnan, ahová a találkozásig tempósan mendegélve igyekeztem.

Aznap este aztán könyvekben és az interneten keresgéltem néhány stresszoldó tipp után. Az információs bőségnek köszönhetően számtalan „csalhatatlan” javaslatot találtam, köztük egymásnak homlokegyenest ellentmondókat, vagy éppen kivitelezhetetleneket. Az egyik változat hosszú, napfényes sétát ajánl a természetben, a másik szerint heverjek csak moccanatlan, agyamban mozizva, szép és békés képeket megidézve, gyertyafényben vagy teljes sötétségben, csendben vagy meditációs zenét hallgatva. Sajna a természet február elején és esőben akkor sem szép és szívderítő, ha nem városi betonrengetegben él az ember fia-lánya, a meditációhoz szükséges teljes csendet minduntalan megzavarták az autók és a villamosok, a szomszéd lakásból áradó manele sem illett be nyugtató zenének. Telefonra kapva pár perc alatt rábeszéltük egymást barátnőmmel a „beszélgessünk egyet” jelszavú találkára. Az idegesítően kalóriadús, ám módfelett finom forró csokit iszogatva beszélgetni kezdtünk, majd másfél óra elteltével kisimulva, jókedvűen mentünk haza. Igaz, lemaradtam a legújabb válságról, sőt az egymást gyalázó politikusok nyilatkozatairól is. Szavamra, megérte, hiszen elcsentünk másfél órát a napi stresszből.