2013. január 07., 21:232013. január 07., 21:23
Az azonban még az átlagosnál is szánalmasabb, hogy az új bukaresti vezetés azzal próbálja az idén esedékes, mintegy egymilliárd lejes megszorítások szükségességét igazolni, hogy a statisztikai hivatal elszámolta a bruttó hazai terméket. Persze érthető, hogy ki kellett találni valami kreatív megoldást, elvégre az előző kormány nyakába mégsem lehetett varrni azt, hogy kong az államkassza – lévén, hogy Ponta tavaly május óta áll az ország élén.
A statisztikai hivatal bűnbakká történő kinevezésének hitelességét amúgy azok a gazdasági szakemberek is megkérdőjelezik, akik rámutatnak: a GDP kiszámításának módszertana – főleg gazdasági válság idején – igenis úgy működik, hogy az év végi eredmények akár jelentős mértékben is eltérhetnek az év eleji statisztikai becslésektől. A kormánynak azonban ez most édes mindegy, mindenképpen megfelelő ürügyet kell találnia arra, hogy a lakosságot célzó megszorításokkal tömje be a költségvetési likakat. Idén kell visszafizetni az IMF-hitel egyik legnagyobb, 5,2 milliárd eurós részletét, és mivel az uniós források hatékonyabb felhasználására egyelőre nincs életképes stratégia, a hiányzó pénzt máshonnan kell összeszedni. Ezért most bevezetik a kis- és középvállalkozásokat sújtó átalányadót, amely amolyan büntetőadó – eleve bűnösnek, adócsalónak tételezi a cégeket, ezért bevételtől függetlenül sújtja őket.
A Boc-kormány által évekkel ezelőtt egyszer már bevezetett adó „sikere” – rekordszámú vállalkozás ment csődbe – a mostani intézkedés hatékonyságát is előre vetíti, ráadásul ezúttal elsősorban az idegenforgalmi ágazatot sújtanák az adóval, amely egyelőre az egyetlen olyan ágazatnak tűnik, amely – hatékony támogatással – kedvezőbbé tehetné a gazdasági mutatókat. Persze tény, hogy ebben az ágazatban is jelentős az adócsalás, de az átalányadó nyomán rendszerint főképp a becsületesen dolgozó vállalkozások mennek csődbe. De sebaj, legfeljebb majd kikozmetikáztatják a rossz eredményeket a statisztikai hivatal új vezetőjével.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.