2013. február 15., 08:582013. február 15., 08:58
A külföldön dolgozó, román vendégmunkások által hazaküldött pénzek meghaladják a nettó külföldi beruházások összegét, néhány kormánypárti honatya mégis azzal szórakozik, hogy törvényt kezdeményez a magyar nyelv közintézményekben történő használatának büntetésére.
Persze a kormánypártok hatalmi szempontjaiból érthető, hogy a könnyebb ellenállás irányába mozdtultak el, hiszen a magyarellenes uszítás lényegesen egyszerűbb és olcsóbb, mint megkísérelni kidolgozni egy legalább minimális mértékben működőképes stratégiát a gazdaság beindítására. Az más kérdés, hogy a harmadik világ gyakorlatát idézi, ha egy ország vezetői úgy kívánják elterelni a figyelmet a gazdasági problémákról, hogy valamelyik, az országban élő kisebbség, valamint az illető kisebbség anyaországa ellen uszítják a közvéleményt.
Ha már szóba került az anyaország: Magyarországon sem bizonyult jobbnak a gazdasági helyzet az elmúlt év utolsó negyedében, sőt. Persze rá lehet fogni a magyar kormányra, hogy emiatt szállt be a zászlópolémiába, és előfordulhat, hogy ez a tényező is szerepet játszott. De azért ne felejtsük el, hogy Budapest mégiscsak az erdélyi magyar közösséget ért jogsértés ellen emelte fel a szavát, ami gazdasági helyzettől függetlenül elvárható az anyaország mindenkori kormányától.
Mindemellett – bár a szolidaritás jóleső, és köszönetet érdemel – a helyzetet nem az fogja megoldani, ha valamennyi magyarországi önkormányzat kifüggeszti a székely zászlót. A legfelsőbb szintű, folyamatos párbeszédet nem lehet megspórolni, és a nyugati kancelláriák tájékoztatását sem a magyar fellépés indokairól. A konfliktust mihamarabb rendezni kell – természetesen a magyar közösség érdeksérelme nélkül –, ha ugyanis elhúzódik, a feszültség miatt a gazdasági helyzet javulására sem lehet számítani. Márpedig az egyik ország számára sem lehet kívánatos állapot, hogy egyik oldalon a zászlókészítők, a másikon meg továbbra is az eperszedők jelentsék a gazdaság húzóágazatát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok