Új sportág van elterjedőben Romániában. Csapatsportról van szó, amelynek gyakorlása rendszerint sportcsarnokokban történik, különlegessége pedig az, hogy a csapatok nem állandó létszámúak, gyakorlatilag bármennyi tagjuk lehet – már persze a sportcsarnok befogadóképességéhez mérten.
2014. április 11., 14:252014. április 11., 14:25
A sportág különlegessége, hogy művelői nem a küzdőtéren tartózkodnak, hanem a lelátókon, ott művelik teljes erőbedobással ezt a nemes szórakozást. A sportág neve: rövid távú magyargyalázás.
Lényege, hogy a csapatok a lelátókon igyekeznek minél nagyobb felületű molinókon minél alpáribb módon szidni a magyarokat. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy mindehhez a körítést az utóbbi időben rendszerint kosárlabda-mérkőzések jelentik, lehetőleg olyan összecsapások, amelyeken az egyik résztvevő magyar vidékről érkezett.
Például a női kupadöntő Târgoviştén megrendezett négyes tornáján a hazai szurkológárda egy olyan molinóval készült, amelyen a legjobb négy közé jutott, tehát a tornán részt vevő sepsiszentgyörgyi együttes városának magyar nevét jókora vörös X-szel húzták át, ezzel jelezve, hogy nem feltétlen és odaadó hívei annak, hogy a hatóságok biztosítsák, ne adj\' isten, bővítsék a magyar közösség nyelvi jogait. Itt kell megjegyeznünk, hogy a sport szépsége a helyi műsorközlőt is olyannyira magával ragadta, hogy a szentgyörgyi csapat tiszteletére az újfasiszta rendezvények állandó tartozékaként ismert román hazafias dalokat játszott.
Egy másik, hasonló megnyilvánulásra a Marosvásárhely és a Nagyszeben férficsapata közötti bajnokin került sor, amikor a szebeni szurkolók olyan molinót emeltek a magasba, amelyen keresetlen szavakkal invitáltak minden magyart arra, hogy részesítse őket orális örömökben.
Szóval, mint látjuk, feljövőben lévő sportágról van szó, amely egyre több lelkes fiatalt vonz. Ezért meg kellene fontolni, hogy szervezett keretek között rendezzenek magyargyalázó bajnokságokat. Elsősorban ki kell iktatni, hogy közben kosárlabda- vagy bármilyen meccset játsszanak, az ugyanis csak elterelné a figyelmet a lényegről. Az indulók elfoglalnák a lelátókat, és csapatonként öt percet kapnának arra, hogy bemutassák magyargyalázó koreográfiájukat. A bírák pedig a szöveget és a kivitelezést, illetve a kreativitást is pontozhatnák.
Egy feltételünk lenne. Az ítészek kizárólag magyarok lehetnek. Elvégre mégiscsak mi tudjuk a legautentikusabban eldönteni, ki lehet esélyes olimpiai éremre magyargyalázásban.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!