2008. december 23., 11:152008. december 23., 11:15
Összeesküvés-elméletet is fölösleges lenne keresni: ha a két párt vezetői valójában nem is feltétlenül utálják annyira egymást, azért a nagykoalíció valós lehetősége a választások előtt is csak kevesük fejében fordult meg, és még a voksolás után sem ez volt az elsődleges prioritás. Hogy végül mégis ez a két párt alakított kormányt, az a pillanatnyi konjunktúra eredménye.
Hogy ezt sokan a forradalom elárulásaként értelmezik, az részben annak a jele, hogy 19 évvel a ’89-es események után még mindig számos frusztráció él az akkor történtekkel kapcsolatosan, mivel nem sikerült feldolgozni az eseményeket. Máig sem derült fény arra, pontosan mi is történt, ezért pedig nem is kis felelősséget visel az előző rendszer számos prominens személyiségét soraiban tudó, a forradalmat követően hatalomra került Nemzeti Megmentési Front, amelynek egykori vezetője, Ion Iliescu még ma is az egyik legellentmondásosabb és legtöbbet bírált politikus.
Az ő kifütyülése is, megdobálása is jelzi: a 19 éve történtek kapcsán még számos nyílt seb tátong, és számos kérdés vár válaszra. Közben persze sok minden változott: ez a Románia már nem a FSN Romániája, amit a NATO- és EU-tagság, illetve a jobb életszínvonal mellett többek között az is jelez, hogy a politikusokat bárki nyilvánosan bírálhatja. Ha pedig bírálatát tojás- vagy érmedobálással is nyomatékosítja, legfeljebb bírságra számíthat. Igaz, ez azért vigasznak meglehetősen sovány az elvesztegetett évekért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok