2011. július 25., 09:302011. július 25., 09:30
Csakhogy mint kiderült, az elkövető gondolkodásmódja, életfelfogása homlokegyenest eltér a normálistól. A baloldaliakat, a bevándorlókat, különösen pedig a muszlimokat gyűlölő Anders Behring Breivik ugyanis – akárcsak a hozzá hasonló fundamentalisták – azt vallja, hogy az övétől eltérő politikai ideológiát, nemzetiséget és vallást képviselők ellen kizárólag az erőszak útján lehet „hatékonyan” fellépni. Mondani sem kell, hosszú ideje tartó mentális ámokfutása révén a norvég férfit – tekintve elvakult iszlámellenességét – tulajdonképpen már semmi sem választotta el azoktól az Oszama bin Ladenhez hasonló muszlimoktól, akik gyalázatos módon a Korán és az iszlám nevében terveltek ki és hajtottak végre terrorcselekményeket amerikai és európai keresztények és zsidók ellen.
Ugyancsak megdöbbentő az is, hogy a beteg elméjű férfi által az interneten terjesztett eszmék, határozott fellépést szorgalmazó tervek, más európai szélsőjobboldali szervezetekkel ápolt kapcsolatai elkerülhették a titkosszolgálatok figyelmét. Mindez elsősorban a Nyugat-Európa-szerte erőteljesebben megnyilvánuló bevándorlás- és iszlámellenesség ismeretében különösen aggasztó. Anélkül, hogy párhuzamot vonnánk a két eset között, elvi értelemben a norvég merénylő indítékához hasonlatos az indoklás, amellyel a Bukaresti Törvényszék elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését. Az igazságszolgáltatási fórum döntése ugyanis azt sugallja, hogy Romániában nem tekinthető nemzeti érdeknek az alapvető emberi jogok és szabadságjogok, valamint a közösségi jogok képviselete, szűkebb értelemben pedig egy nemzeti kisebbség jogainak érvényesítése. Érthetőbben: az erdélyi magyarságnak nincs joga olyan szervezetei képviselethez, amely kimondottan az illető közösség érdekeit szolgálja. Miközben Breivik azt vallotta, terrorral „megoldható” a bevándorlók kérdése, a törvényszék verdiktjének sorai közül az olvasható: az erdélyi magyarság nincs.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!