2012. december 03., 08:192012. december 03., 08:19
Úgy kezdődött, hogy egy pár évvel ezelőtt a váradi önkormányzat is elhatározta, hogy segít a nyugdíjasokon, na nem a különböző ünnepek előtti, az embereket éjnek évadján sorba állító, majd a „tiporjuk egymást, gyerekek!” elnevezésű társasjátékra kárhoztató szeretetcsomag-osztással, hanem az ingyenes közszállítási bérlettel. Az imént említett csomagosztó beidegződésektől elég nehéz egyszeriből megszabadulni, úgyhogy kezdetben a betöltött 60 év volt a feltétel, és havonta láttamozni kellett a kis szelvényt.
Erre a két információra nem esküszöm meg, mert akkor még javában a munka mezején leledztem, csak hallottam innen-onnan. Mire nyugdíjba mentem, a józan ész győzött az illetékes hivatalnál is, úgyhogy megelégedtek a törvényes korhatárral nyugállományba vonulási végzés, valamint a személyi adatok bemutatásával, és nagyon udvariasan átadták a „mindörökké” érvényes bérletet. Jó megoldás, hálásak is vagyunk érte. A magam részéről ezt úgy fejezem ki, hogy a pénztárcám egyik rekeszében mindig ott a szelvény, s bár egyre ritkábban kérik a felmutatását, minden különösebb macera nélkül előkapható. A bérlet melletti másik rekeszben a személyi, illetve a legutolsó nyugdíjszelvény.
Nem dicsekedni akarok ezzel, hanem mert még ilyen körülmények közt sem kerülhető el ama fránya „csakhogy”. Egyik reggel egy tartásával is kivagyiságot metakommunikáló ellenőr a legalpáribb hangon ordított rám, hogy mégis mit gondolok én, hogy merészelem csak a szelvényt mutatni. Mit óhajtana még? Hát a személyit, mert honnan tudhatná, hogy nem élek-e vissza... Mivel? Hát nincs ráírva senkire, hogy hány éves. Ha eszement hiú lennék, talán még el is pirulok a „bóktól”, így csak szemberöhögtem, mondván, hogy akinek szeme van…
És hogy ő, a valaki, nem igazolta magát. Nem is fogja, mondta a ficsúr. Mit képzelek én! Nem kell nagyon kiabálnom, hogy a hangom betöltse a buszt: így adtam tudtára, mit képzelek – róla. A főváros ékes, kültelki zsargonjában. Ettől megszeppent, és a sofőr mellé húzódott. Gondolkodópózt öltött: talán érezte, hogy túllőtt a célon, talán azon töprengett, legközelebb nem kellene-e egy karikás ostorral odacserdíteni a sok, szelvénnyel utazgatni merészelő nyugdíjas senkinek, hogy lássák, kivel van dolguk?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok