2010. december 07., 10:422010. december 07., 10:42
Miféle hasznot remélhetne egy ilyen lépésből a német állam? Valóban létezik ilyen szándék, vagy csak ijesztgetésnek szánta azt valaki? Ahhoz ugyanis kétség nem fér, hogy egy ilyen perspektíva meglehetősen ijesztőnek tetszik az Európai Unió és az euróövezet valamennyi államában. Németország ugyanis Európa vezető gazdasági ereje, azt jelenti az Európai Unióban, mint az Amerikai Egyesült Államok a NATO-ban.
Az unióba törekvő államok is voltaképpen a német gazdaság védőernyője alá próbáltak befészkelődni. Mert hát ismert tény ugyan, hogy az Unió a német–francia szén és acélközösségből nőtte ki magát, de az is meglátszott az elmúlt évtizedekben, hogy a szövetség mindig is Németország számára volt fontosabb. Rendre a német politikusok mutattak több felelősséget a közös európai jövő iránt. Ez a felelősség pedig a legtöbb esetben pénzben volt mérhető. Amikor Görögország a politikusai felelőtlensége miatt bajba került, hirtelen mindenki Angela Merkel német kancellár felé kezdett sandítani. Tőle várták a mentőövet. És meg is kapták. Németország azonban ugyanúgy demokratikus állam, mint az Unió többi tagállama. Az itteni vezetőknek négyévente ugyanúgy a választók elé kell járulniuk.
Azt pedig kíméletlenül nehéz lehet elmagyarázni, hogy mi haszna származik a német adófizetőnek abból, hogy a német állam afféle pénzes keresztapaként mindenkit kihúz a bajból. Az Unió fejlődéstörténete ismeretében kevéssé tűnik valószínűnek Németország tényleges kilépése az euróövezetből. Ez ugyanis annak a beismerése lenne, hogy megbukott az egyesült Európa projektje, az elmúlt évtizedek német kormányai egymást követve zsákutcába kormányozták az országot. Merkel kijelentéseit inkább a kijózanítás szándékával kiszivárogtatott figyelmeztetésnek kell tekinteni. Az uniós tagállamoknak azt kell megérteni belőle, hogy a német bőkezű felelősségvállalásnak is megvannak a határai. A német adófizető torkán sem lehet akármit lenyomni. Németország sem univerzális fejőstehén.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok