2012. december 24., 10:192012. december 24., 10:19
Pontosabban azért, mert Victor Ponta miniszterelnök saját hatáskörébe kívánta vonni a jelentős állami pénzeket kezelő intézményeket. Márpedig a kormánytisztségek elosztásakor rendszerint mindegyik párt azt tartja az egyik legfontosabb szempontnak, hogy mennyi pénzzel gazdálkodhat. Nem csupán azért, mert közpénzeket akar elsíbolni – bár persze ez sem kizárható –, hanem azért is, mert a „gazdag” tárcák nagyobb apparátust működtethetnek, amelyben könnyebb elhelyezni a hűségükért jutalmat váró pártkatonákat.
Hogy a kormányszerkezet kialakításakor is az volt az egyik legfontosabb szempont, hogy mindegyik koalíciós partner kapjon pénzes tárcákat, az is jelzi, hogy a gazdasági és a pénzügyminisztériumot is „kettéosztották”.
A kabinet szempontjából kínos, hogy máris nyilvánosságra kerültek a belső konfliktusok, de legalább végképp egyértelművé vált, hogy a legkevésbé sem a kölcsönös szimpátia, csupán a hatalmi és az anyagi érdekek fűzik egybe a koalíciós pártokat. Ponta viszont elkönyvelheti, hogy legalább ilyen formában viszszavághatott Crin Antonescu PNL-elnöknek, aki ország-világ előtt „leégette” azzal, hogy megakadályozta, hogy megvalósítsa az RMDSZ kormányba emelésére vonatkozó ajánlatát.
A koalíciós marakodás azonban nem az egyetlen gond – annál jóval nagyobb imázskárt okoz a kabinetnek, hogy az USL honatyái nem szavazták meg a korrupcióval vádolt PSD-s képviselő, Ion Stan mentelmi jogának megvonását. Ezzel ugyanis az USL továbbra is azt a képet sugallja magáról ország-világ előtt, hogy törvények fölött állónak tekinti magát. Ponta szabadkozása hiteltelen – pártelnök-kormányfőként odahathatott volna, hogy a koalíció kiadja Stant az ügyészségnek, ha nagyon akarta volna.
A karácsonyi „ajándékként” kapott kormány tehát nem a legszerencsésebben debütált – a kérdés az, meddig lesz erősebb a hatalom és a pénzek fölötti rendelkezés megtartásához fűződő érdek a belső konfliktusoknál, illetve hogy a Stan-ügy után mennyire lesz képes a kabinet hitelesen fellépni a korrupcióellenes küzdelem elkötelezettjeként.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok