Nemrég vettem észre, hogy megváltozott a filmlátogatóknak ajánlott korhatár: már nem 16, hanem 15 év alattiaknak nem ajánlanak egy-egy mozit.
2013. május 21., 10:162013. május 21., 10:16
Előbb azt hittem, hogy véletlen elírás, de nem. Valójában nem is kellene ezen csodálkoznom, hisz tizenöt vagy tizenhat, igazán mindegy, működik a szekuláris akceleráció, az ifjak hamarabb emancipálódnak. És ez a tiltó korhatár is valahogy olyan, mint a bűnözés, vagyis mindig egy lépéssel előbbre jár, mint az „üldözők\".
Mostanában jóval több tiltási lehetőség adódik, mint a tévézés hőskorában, amikor még én is érintett voltam a témában, és mindössze 16 és 18 év volt a korhatár. Most van olyan, hogy a szülők beleegyezésével, nagykorú jelenlétében, 12 éven alul, de láttam olyat is, hogy 8 év alatt nem ajánlott. Vagy ez utóbbi 6 év volt? Nem emlékszem, de nem is lényeges. Mert szekuláris akceleráció ide vagy oda, szerintem most is, mint régen és még régebben az ifjak „nagy titokban\" egymást világosítják fel a nagybetűs ÉLET dolgairól. Kizárva bármiféle nyilvános gyónást, szánom-bánomot, mindenki, aki úgy érzi, hogy valamiképp neki is szól, nézzen a saját lelke mélyére. Ha szülő, akkor próbálja meg összeszámolni, hányszor förmedt rá a gyermekére, későbbre tolva a magyarázatot olyasmiről, amiről egy kicsit kényesebb lett volna elbeszélgetni. Vagy elküldte tévézni, hogy legalább egy félórácskát szakíthasson magának a túlhajtott ritmusból. Látta, hogy nagyon belebújik a gyerek a monitorba, de inkább nem nézett oda, gondolván, hogy legalább addig is csendben van. Meg egyébként is: a mai világban jobb, ha minél előbb felnő a gyerek! Ha pedig tanár, akkor hányszor szakította meg azért a betervezett kiselőadását, mert valaki olyat nem értett, ami nem is tartozott az ő tantárgyához? A fiatal tanár(nő) hányszor pirult el a kérdésre, elrebegve, hogy ez most nem tartozik ide?! S ha ráadásul a gyerekek emiatt összenevettek, akkor netán még a könnye is kicsordult? Ugye, nem is olyan ritkán történt.
Mennyivel könnyebb volna szülőnek-tanerőnek megpróbálni megszabadulni az öröklött tabuktól, attól, hogy neki se beszéltek annak idején nyíltan, és ugye mégis megtudott mindent. Ilyen terheket cipelve a mai rohanó világra, a szennyet árasztó médiára, az internetre kenni a trágárság vagy az erőszak terjedését?! Megelégedni azzal, hogy ilyen a világ: szekuláris akceleráció, a filmekre is már csak 15 éves korhatárt biggyesztenek?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!