Nemrég vettem észre, hogy megváltozott a filmlátogatóknak ajánlott korhatár: már nem 16, hanem 15 év alattiaknak nem ajánlanak egy-egy mozit.
2013. május 21., 10:162013. május 21., 10:16
Előbb azt hittem, hogy véletlen elírás, de nem. Valójában nem is kellene ezen csodálkoznom, hisz tizenöt vagy tizenhat, igazán mindegy, működik a szekuláris akceleráció, az ifjak hamarabb emancipálódnak. És ez a tiltó korhatár is valahogy olyan, mint a bűnözés, vagyis mindig egy lépéssel előbbre jár, mint az „üldözők\".
Mostanában jóval több tiltási lehetőség adódik, mint a tévézés hőskorában, amikor még én is érintett voltam a témában, és mindössze 16 és 18 év volt a korhatár. Most van olyan, hogy a szülők beleegyezésével, nagykorú jelenlétében, 12 éven alul, de láttam olyat is, hogy 8 év alatt nem ajánlott. Vagy ez utóbbi 6 év volt? Nem emlékszem, de nem is lényeges. Mert szekuláris akceleráció ide vagy oda, szerintem most is, mint régen és még régebben az ifjak „nagy titokban\" egymást világosítják fel a nagybetűs ÉLET dolgairól. Kizárva bármiféle nyilvános gyónást, szánom-bánomot, mindenki, aki úgy érzi, hogy valamiképp neki is szól, nézzen a saját lelke mélyére. Ha szülő, akkor próbálja meg összeszámolni, hányszor förmedt rá a gyermekére, későbbre tolva a magyarázatot olyasmiről, amiről egy kicsit kényesebb lett volna elbeszélgetni. Vagy elküldte tévézni, hogy legalább egy félórácskát szakíthasson magának a túlhajtott ritmusból. Látta, hogy nagyon belebújik a gyerek a monitorba, de inkább nem nézett oda, gondolván, hogy legalább addig is csendben van. Meg egyébként is: a mai világban jobb, ha minél előbb felnő a gyerek! Ha pedig tanár, akkor hányszor szakította meg azért a betervezett kiselőadását, mert valaki olyat nem értett, ami nem is tartozott az ő tantárgyához? A fiatal tanár(nő) hányszor pirult el a kérdésre, elrebegve, hogy ez most nem tartozik ide?! S ha ráadásul a gyerekek emiatt összenevettek, akkor netán még a könnye is kicsordult? Ugye, nem is olyan ritkán történt.
Mennyivel könnyebb volna szülőnek-tanerőnek megpróbálni megszabadulni az öröklött tabuktól, attól, hogy neki se beszéltek annak idején nyíltan, és ugye mégis megtudott mindent. Ilyen terheket cipelve a mai rohanó világra, a szennyet árasztó médiára, az internetre kenni a trágárság vagy az erőszak terjedését?! Megelégedni azzal, hogy ilyen a világ: szekuláris akceleráció, a filmekre is már csak 15 éves korhatárt biggyesztenek?!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
szóljon hozzá!