HIRDETÉS
Vegyük egy általános iskolás hétköznapját: reggel 8-ra jár (de arra is akad példa, hogy 7-re), aztán 3-ig a padban görnyed (tisztelet a heti mindössze két-háromszori testnevelésóra üdítő kivételének), majd miután hazaballag, minimum 2-3 órányi házi feladatozás várja. És még nem is szóltunk arról, hogy sok esetben plusztevékenységekre jár, a kisérettségi évében bizony magánórákra is, mert másképp nem képes venni az akadályokat.
Rengeteget emlegetik manapság a legendás finn iskolapéldát. Az észak-európai országban gyerekre szabottan pallérozzák nemcsak a diákok szellemét, de edzik fizikumát, megtanítják kétkezi munkát végezni, életben tartják, sőt fejlesztik a kreativitásukat úgy, hogy közben létük, létezésük igazi eleme, a játék sem szorul háttérbe. A mi tájainkról tekintve azonban mindez egy távoli bolygó elérhetetlen világának tűnik, hiszen rögvalóságunk arról szól, hogy óriási terhet ró a gyerekekre a túlzsúfolt iskolai tanterv. Általában. Hát még azokra, akik úgynevezett „vokacionális” oktatásban részesülnek, magyarán sport- vagy művészeti iskolába járnak.
Nem csoda, hogy a minap ezeknek a diákoknak a szülei Erdély nyolc városában kezdtek aláírásgyűjtésbe tiltakozásként, hogy a gyerekek heti 40 órás tanterv szerint tanulnak, ami persze fölöttébb megterheli őket. Eszerint ha úgy vesszük, többet dolgoznak, mint a felnőttek, hisz az iskolában töltött 7–8 óra után otthon is tanulniuk kell, a kötelező „túlórák” pedig rengeteg otthoni felkészülést, gyakorlást, edzést, versenyt jelentenek. A Magyar Szülők Szövetsége (MSZSZ) szót emelt, „gyermekkínzásnak” nevezte a helyzetet, kilátásba helyezve, hogyha nem sikerül változtatni a helyzeten, a szülők kiveszik gyermekeiket a művészeti és sportiskolákból, felszámolásra ítélve az osztályokat.
Vajon fejetlenség uralta tanügyi rendszerünk, amin szinte nap mint nap újabb változtatásokat, módosításokat szándékszanak végrehajtani a döntéshozók, mikor helyezi végre valódi cselekvések középpontjába a valódi gyermeket? Mert egyelőre úgy tűnik, a valóban „gyerekbarát” oktatás fényévekre van tőlünk. Egyre inkább az az érzésünk, hogy mindössze homályosan átgondolt, sebtében meglebegtetett tervekkel, a valóságtól elrugaszkodott fantomcselekvésekkel van dolgunk, amelyek nem hús-vér, a szabad játékra vágyó iskolásokról, hanem napi 12 órát is gond nélkül robotoló fantomgyerekekről szólnak.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusán pártelnökké választott szőke kormányfő érezhetően magabiztosabban mozog a politikában, de nem kétséges, hogy csupán epizódszerep jár neki a Dragnea utáni nagy átmenetben.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy ...
