2010. szeptember 27., 10:422010. szeptember 27., 10:42
Másrészt konkrétan az elnökség szempontjából is, hiszen az utóbbi időszakban elhangzott nyilatkozatok alapján fölmerült, hogy Markó Béla szövetségi elnök több mint másfél évtized után másnak adná át a helyét. Egyik szempontból sem könnyű a döntés. Hiszen a kormányrészvétel jelentette előnyök mellett immár a rossz kormányzás hátrányai is mutatkoznak.
A PDL–PSD-kormány által elhanyagolt reformok miatt most az RMDSZ-nek kell a nevét adnia a közalkalmazotti elbocsátásokhoz és bércsökkentésekhez, a nyugdíj- és a szociális ellátórendszer gyökeres átalakításához és az áfaemeléshez. Ebben a konstellációban pedig nem biztos, hogy a megszorításokat a zsebén érző polgár számára az egészségügyi és a tanügyi decentralizáció, illetve az új oktatási és kisebbségi törvény esetleges elfogadása ugyanolyan súllyal nyom majd a latban, mint az elvonások. Bár a felmérések szerint a szövetség még a parlamenti küszöb fölött van, az első téli közműszámlák kikézbesítése után ez könnyen megváltozhat, a választók bizalmát pedig iszonyú nehéz visszaszerezni.
Markó esetleges távozása vagy maradása is alapvetően befolyásolja az RMDSZ jövőjét. Hiszen dönteni kell arról is, folytatja-e a szövetség az eddigi utat, hogy foggal-körömmel, esetleg a törvényi szabályozást számára kedvezően alakítva is ragaszkodik ahhoz, hogy ő a romániai magyarság kizárólagos képviselője, vagy elfogadja: a monolitikus törekvésekkel szemben fellépő, az RMDSZ hegemóniáját megkérdőjelező alakulatok is valós választói igényeket jeleníthetnek meg, ezért – például az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum romániai magyar „miniparlamentté” alakítása által – nagyobb beleszólást enged számukra az igencsak heterogén, különböző igényeket megfogalmazó erdélyi, partiumi és bánsági magyarság ügyeinek intézésébe. A tét nem kicsi: mindkét dilemma arról szól, hogy az RMDSZ képes lesz-e maradék hitelét megőrizni, és a romániai magyarság minden irányból megkerülhetetlen szervezetének megmaradni.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.