2013. január 29., 20:272013. január 29., 20:27
Szerencsére nem a saját bőrömön tapasztaltam meg a rendszer visszásságát, de azért szöget ütött a fejembe, hogy valami nincs rendben ott, ahol a kórházba beutalt betegnek kell az alapvető fájdalomcsillapítótól akár az infúzióig vagy éppen a gipszig mindent megvásárolnia, mivel a kórházak vagy megyei egészségbiztosítási pénztárak által felhalmozott adósságállomány miatt a beszállítók megtagadják az intézmény gyógyszerekkel és más anyagokkal történő ellátását.
A helyzet a legtöbb helyen pedig azóta sem javult. S mit javasol a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a román egészségügy helyzetének javítására? Nem, nem az adósságok mielőbbi rendezését, majd a költségek ésszerűsítését.
Azzal rukkoltak elő – s ha ők mondják, valószínűleg így is lesz –, hogy fizessen a beteg tíz lejt minden kórházban töltött nap után. Gyógyszert megvásárolni, ellátásért fizetni – ezekre talán még számlát is adnak.
De ezt tetőzik még a „járulékos” költségek: egy boríték ide, egy oda, csak hogy biztos legyen, megfelelően ellátnak, majd időnként ránk néznek. Ha jól összeszámoljuk, ott tartunk, mintha egy magánkórházat választottunk volna. Annyi különbséggel, hogy ott biztosra is vehetjük, a pénzünkért úgy kezelnek, ahogy illik.
Az ugye még mindig a jövő titka, hogy a magánkórházaknak mennyi pénz jut a jövőben az egészségbiztosítási pénztár költségvetéséből. Az viszont biztos, hogy ha csurran-cseppen is valami, édeskevésre lesz elég. Éppen ezért azt hiszem, eljött az ideje, hogy az emberre bízzák, akarja-e finanszírozni az állami egészségügyet.
Én személy szerint a magánbiztosítókra, magánkórházakra, magánrendelőkre szavazok. Ha pedig amúgy sem használom ki az állami intézmények nyújtotta „kedvezményeket”, lehetővé kéne tenniük, hogy – ha nem is kapom vissza az eddig befizetett és fel nem használt összegeimet – legalább a jövőben ne kelljen olyasmiért fizetnem, aminek nem kívánom hasznát venni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok