2012. augusztus 30., 09:092012. augusztus 30., 09:09
Borítékolható, hogy hatalmon maradása esetén a jelenlegi kormánykoalíció jövőre megpróbálkozik az alkotmány módosításával, ezen belül elsősorban az államelnöki hatáskör megnyirbálásával, a taláros testület tagjai kinevezési módjának „politikamentesítésével”, miközben persze eddigi intézkedéseik ismeretében nyilvánvaló, hogy Pontáék ezalatt a két jelentős intézmény saját képükre formálását értik. Holott az elmúlt hetek tanulságait levonva fontosabb és aktuálisabb lenne megnyugtatóan tisztázni, pontosan hány polgár szerepel a romániai választói névjegyzékben, továbbá annak a vitának a végére is pontot kell tenni, megjelennek-e ebben a névjegyzékben a külföldön élő állampolgárok.
A júliusi referendum kapcsán persze az alkotmánybíróság egyértelműen kimondta, a választójog egyaránt megillet minden román állampolgárt, függetlenül attól, hogy a világ melyik táján él. Csakhogy a balliberálisok ezt megkérdőjelezték: először „csak” a névjegyzékből törölték volna az „eperszedőket”, később már legszívesebben meg is vonták volna tőlük a szavazati jogot.
És ezen a ponton roppant tanulságossá vált az idei népszavazás. Victor Ponta és Crin Antonescu ugyanis olyannyira Băsescu eltávolításának megszállottjává vált, hogy ennek a feladatnak az oltárán hajlandónak mutatkozott lemondani külföldi honfitársairól, és különbséget tenni román és román állampolgár között. Őket mindössze az különbözteti meg magyar elvtársaiktól, hogy Gyurcsányék és Kovácsék annak idején hallani sem akartak a könnyített honosításról, tehát eleve nem érdekelte őket a külhoni magyarság, ma pedig ők lennének az elsők, akik visszavonnák a határon túliak választójogát, visszaállítva az A és B kategóriájú magyarok status quóját. Hát nem igaza volt Orbán Viktornak, amikor 2005-ben Tusnádfürdőn az időnként saját nemzetére rárontó magyar baloldalról beszélt? Nos, immár ugyanez a kategória a román elvtársaké is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok