HIRDETÉS
Az interetnikus programnak nevezett kezdeményezést nem holmi minisztériumi, nemzetállami délibábok szülték, hanem a valóság: a magyar diákokkal meg kell ismertetni, szerettetni a román nyelvet, nem pedig tölcsérrel beléjük erőszakolni. A nemzetközi cserediákprogramokat idéző kezdeményezés ötletgazdája Manuela Nicoleta Stîngă Hargita megyei tanfelügyelő, aki – a találkozó valamennyi megvalósítójával egyetemben – dicséretes módon felismerte: a székelyföldi diákoknak messze nem elég a vaskos tananyag bemagolása ahhoz, hogy becsületesen megtanuljanak románul. Ehhez még a lassacskán teret hódító speciális tanterv sem elég: minél több valós tapasztalat megélését kell elősegíteni, hogy a tömbben élő magyar fiatalok ha nem is tökéletesen, de magabiztosan kommunikáljanak románul.
Ezért lehetnek rendkívül hasznosak az udvarhelyihez hasonló kezdeményezések – de ez csak az egyik „nyerő” vetület. Azt se feledjük, hogy az említett program révén a craiovai diákok is különleges, talán életre szóló tapasztalatokat szerezhettek. Hiszen első látogatáskor még a szórványból érkező magyar fiatalnak is szokatlan, hogy a Székelyföldön minden más: az utcán, az üzletekben magyarul beszélnek, és minden ki van írva magyarul is – mit szóljon akkor egy oltyán középiskolás? „Noha az elején féltem, hogy kínos csend lesz közöttünk, nagyon hamar megtaláltuk a helyünket a jó fogadtatásnak köszönhetően” – mondta a neves craiovai főgimnázium, az I. Károly-iskola egyik tanulója, aki szerint jók voltak a programok és a társaság is, ugyanakkor nagyon megfogta őt Székelyudvarhely kisvárosi hangulata, a régies típusú épületek. Hozzátette, sok más mellett néhány magyar szót is megtanult a helyiektől.
Sohasem tudhatjuk, lehet, hogy egy-két évtized múlva Rareș Vasilicáék közül kerül ki azon vezető politikusok egyike, akik pró és plusz: valóban megmentik Romániát. És akkor talán számítani fog az a gyerekkori barátság, amelyek most köttettek az udvarhelyi srácokkal. Ugyanis az interetnikus program szervezői, résztvevői szerint noha a projekt egymás kultúrájának megismeréséről és egymás elfogadásáról szólt, annál jóval több történt: barátságok szövődtek, a vendégek pedig már a craiovai viszontlátást szervezik.
Persze könnyen megeshet, hogy sem az I. Károly, sem pedig a Tamási Áron diákjai nem váltják meg a világot. Azonban jelenleg csakis az efféle alulról építkezés ad reményt arra, hogy majd, valamikor tisztességesen megértjük egymást.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...
