Döbbenten vettem tudomásul a múlt péntek reggel, hogy ami előző nap tizenhárom lej volt, aznapra harminc banival „meghosszabbodott".
2014. április 02., 20:152014. április 02., 20:15
Azonnal lehordtam a kis eladónőt, aki – becsületére legyen mondva – szépen kivárta a tirádám végét, majd halkan bejelentette, hogy reggel érkezett a drágítási utasítás. Szúrópróbákat végeztem más üzletekben is, ugyanaz a helyzet.
Hát igen, ez sem valami újdonsült szokás, gyakorolják már elég régen. Elsősorban karácsony előtt pöccintenek egy jókorát az árakon, hogy majd a „kötelező\" újesztendei emelésekkor már ezeket az eleve nagyobb számokat vigyék feljebb. Most is ez történt: a lassan nálunk is népszokássá váló hétvégi bevásárlást akarták egy emeléssel elcsípni, hogy aztán a sokat hangoztatott hét eurocentes üzemanyag-járulék – vagy mi a csuda, mert még azt sem döntötték el, minek is nevezzék ezt az újabb sarcot – a már megemelt árhoz járulhasson.
Magamban végigmondtam az országra, a kormányra, az elöljárókra és a mögöttük lógó nyelvvel loholó utánjáróik számára bespájzolt jelző- és metaforakészletemet, aztán megnyugodtam: nincs mit tenni, kutyából legföljebb ehetetlen kutyaszalonna lesz, vagy elfogadjuk, hogy a ragadozók paradicsomában élünk, vagy mehetünk melegebb (hidegebb?!) vidékekre.
És mégsem tudok tartósan nyugodt maradni, mert ha meglátom valamelyik illetékes korifeus álszent képét, ahogy elkezdi a magyarázkodást miszerint csakis a nép, az istenadta nép javát szolgálja mindenféle áremelés, akkor megint rám jön a happáré, és kapom elő a stílusfordulatokból évek során kialakított készletemet, holott csak jobb volna ésszerűen gondolkodnom, örvendezve, hogy legalább a fő-fő intézők próbálnak meggyőzni arról, menynyire jó nekem és mindannyiunknak az, amiről mindenki tudja, hogy rossz.
Mert a kisebb muftik, mint például szülővárosom egyre önkényesebben viselkedő polgármestere előbb azt gondolta, megengedheti magának az egyszerű hallgatást arra a kérdésre, hogy a napfényre került harmincmillió eurós hőközpontbírságot ki fogja megfizetni, végül salamoni kitérőt talált: lehet, nem is lesz bírság.
Ez van: a ragadozó nagy-, közép- és kisvadak jól tudják, hogy saját területükön cserkészgetnek, egyenesen paradicsomnak nevezve azt. Az áldozatok meg örüljenek, ha ízlik az ebéd, ha reggel még felébrednek, mert másnap ki tudja, a vadászoknak mire jön gusztusuk, gyomrukból pedig csak kiút van, visszaút semmiképpen sem!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!