Igazán nem lehet okunk panaszra, hogy eseménytelenül peregnek alá homokóráink szemcséi, hogy nem történik soha semmi – nagyon is zajlik az élet közelünkben-távolunkban egyaránt.
2014. április 06., 22:072014. április 06., 22:07
A felröppent hírek aztán attól függően, hogy mennyire érintik mikrokozmoszunkat, vagy gyorsan elpukkannak, vagy tartósabban napirenden maradnak. Egy valami viszont állandóan visszatér: a megkövesedett, kiirthatatlannak tűnő korrupció.
Az árapály körforgására is hasonlít, mert ha egy kis ideig netán senki nem emleget intézményesített romlottságot, akkor holtbiztos hamarosan tartópillér lesz valamelyik nemzetközi országértékelőben. Hiába a látványos letartóztatási akciók, azt mondanám, ezek csak erősítik a meggyőződést, hogy semmi remény a korrupciótól való szabadulásra.
Végeredményben hogy is volna egy olyan országban, ahol a honatyák és honanyák zömét bármikor bilincsbe verhetik kenőpénz adása és/vagy kapása miatt?! Vagy amikor egy-egy stratégiailag fontos tárca élére egyedül üdvözítő-boldogítónak csakis olyan személyt találnak, aki ellen folyamatban van a csalás, okirat-hamisítás, hivatali visszaélés vagy mit tudom én még milyen rendű és rangú cselekedetek miatti kivizsgálás.
Ha körbepillantunk, sajnos alig akad feddhetetlen liliomos lovag az elöljárók közt, s ha akadna sem biztos, hogy nem varrnának gyorsan rá valamit hajdani óvodás barátja, tizenötödik unokatestvére, sógorának a borbélya, a gyerek tanítónőjének pedikűröse miatt. Régről maradt, súlyos örökség ez, mondhatnám, puttonyos.
Persze nem olyan kiválóságra utaló felhanggal, mint a tokaji aszú esetében, ahol a minél több puttony feldolgozott aszú szőlő egyre királyibb minőséget jelent: ez a mi puttonyunk a hosszú hűbéri alattvalóság évszázadaiba nyúlik vissza, amikor egy-egy kis helyi vajda fejének nyakán maradása attól függött, milyen ajándékokkal megrakott puttonyokkal látogatott el a Fényességes Portához.
A „jóindulattól” függő szokást aztán a fanarióták ideje juttatta a csúcsra, amikor már állítólag szabott ára volt a fejedelmi süvegnek. Nagyjából ilyen egyszerű volna a válasz arra, miért kódolódott be a korrupció a tisztségeket jelentő bársony, vagy kárpitozott székek ülőkéjébe, támlájába, karfájába annyira, hogy aki beleül, annak ugyancsak azonnal lényegévé válik. A látleletet könnyű volt megállapítani, de orvoslásra már nem futja. Gondoltam ugyan általános székirtásra, de a csótányokkal sem bírtak eddig!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!