2009. augusztus 28., 12:422009. augusztus 28., 12:42
Mi több, miközben Budapest a Magyarországot ért sérelemért jogos elégtételt követel, de emellett Szent István kapcsán épp azt próbálta hangsúlyozni, ami összeköti a két népet, Fico durva hangú nyilatkozatban kezdte gyalázni a magyar uralkodót. Miroslav Lajcák külügyminiszter pedig továbbra is azzal a semmilyen konkrétummal alá nem támasztható érvvel hozakodik elő, hogy a „fokozott biztonsági kockázatra” való tekintettel Pozsonynak nem volt más választása, mint a magyar államfő kitiltása.
Ezek nyomán nehéz nem azt a következtetést levonni, hogy szlovák részről folyamatos és tudatos provokáció zajlik. A provokáció már el is érte célját, hiszen a budapesti szlovák nagykövetségre már valaki molotovkoktélt dobott, ez pedig a szlovák kormány számára úgy kellett, mint egy falat kenyér, hiszen most döngethetik a mellüket, hogy lám-lám, a magyarok a tettlegességtől sem riadnak vissza. Amíg pedig ezen csámcsognak, addig sem arról van szó, hogy Pozsony fasisztoid nyelvtörvénnyel korlátozza a kisebbségek alapvető jogait.
Hogy ez miért érdeke Ficóéknak – ezzel kívánnak választási tőkét kovácsolni maguknak, vagy így akarják elterelni a figyelmet a romló gazdasági helyzetről – szinte mellékes. A fontos az, Budapest hogyan reagál. Most már nem szabadna az engedékenység taktikáját folytatni, hisz egyértelmű: az sehova sem vezet. Miközben a rendőrségnek nagy erőbedobással kell keresnie a molotovkoktélos támadót, néhány szlovák követségi munkatárs kiutasítása Pozsonyban is tudatosítaná, nem packázhat tetszése szerint a magyarokkal. Emellett a lépés a konfliktustól eddig finnyásan elforduló EU számára is egyértelművé tenné: nem tetszeleghet a kívülálló szerepében, miközben Szlovákiában állami politika szintjére emelkedett a kisebbségi jogok semmibevétele, a viszály megoldásában aktív szerepet kell vállalnia.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok