2011. szeptember 23., 09:522011. szeptember 23., 09:52
Hiszen a schengeni csatlakozás körül kialakult holland–román vitában ott ütött egyet a hollandokon, ahol a legjobban fáj: virágkertészeteiket vette célba. Mert Németalföld évszázadok óta híres virágkertészetéről, sőt a hollandok büszkén mondhatják el magukról, hogy a világtörténelem első tőzsdei buborékja is náluk durrant ki, amikor a 17. században egyszer csak beszakadt a virágbörzén a tulipánhagyma addigra irracionális magasságba felvert árfolyama.
Nem csoda hát, hogy a román hatóságok a Hollandiából érkező gyanús tulipánhagyma-szállítmányok őrizetbe vételével kívánják bebizonyítani, hogy nem csupán a külső, de a még létező belső uniós határok védelmére is képesek, hiszen lám-lám, ezek az elvetemült kis növényi gumók azt hitték, csak úgy, észrevétlenül becsempészhetik az országba a ronda baktériumokat, hogy végigfertőzzék a hazai dísznövényállományt, de a szemfüles román határőrök és növény-egészségügyi szakemberek eszén nem járhattak túl. Márpedig egyértelmű, hogy ha a román határőr annyira profi, hogy még a szabad szemmel nem látható baktériumot is észreveszi, akkor az egysejtűeknél jóval nagyobb kábítószer-, fegyver vagy embercsempészeket már játszi könnyedséggel kapcsolja le. Mindezek után én a többi, a román schengeni csatlakozást ellenző ország vezetőinek helyében komolyan aggódni kezdenék.
Mert előfordulhat, hogy hamarosan arról érkeznek majd hírek, hogy kommandósok törtek rá a romániai cukrászdákra, bilincsbe verve vitték el az összes franciakrémest, és tonfával verték őket végig az utcán a fogdáig, miután a hírszerző szolgálatok kétséget kizáró információt szereztek arról, hogy a gall étkek összeesküvést szőttek Románia ellen, és az egész országot meg akarták fertőzni szalmonellával. De Berlinben sem alhatnak nyugodtan, hiszen bármikor megtörténhet, hogy az éber román egyenruhások az országban fellelhető összes BMW-t, Audit és Mercedest bekísérik az őrszobára, amiért képesek akár kétszázzal is száguldozni a közutakon. Sőt hamarosan a legújabb ellenség, Finnország polgárai is könnyeiket nyelve nézhetik a tévéhíradókban, amint a terrorelhárítók az összes szállodából és a felső tízezer villáiből rabláncra verve viszik el a szaunákat, mert több vezető politikus is igen meleg helyzetbe került bennük. De sírjanak csak: a professzionalizmusnak erre a szintjére ők sosem fognak eljutni.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.