Az államelnökéhez hasonló jóslatot sokszor lehetett hallani a témában román politikus szájából az elmúlt két évtizedben, amelynek során az önrendelkezési törekvés kérdése nagyjából abban ki is merült, hogy a magyar közösség különböző kezdeményezések – törvénytervezetek, népszavazások – útján kérte, Bukarest pedig elutasította azt.
(Kirívó eset volt az autonómiastatútum minapi felsőházi szavazásra bocsátása, amikor az RMDSZ szenátorainak egy része arra sem vette a fáradságot, hogy megnyomja a szavazógombot. De majd erről a választópolgárok előtt kell számot adniuk decemberben.)
Időnként az RMDSZ részéről kapunk „magyarázatot” arra, hogy éppen miért nem aktuális a Székelyföld területi autonómiájának feszegetése, ez a stratégia azonban jobbára abba az apró lépések politikájába illik, amelynek lényege: nem szabad ilyesmivel hergelni a román kormánypartnereket, elég csak kampányban előhozakodni a témával. Holott a többségében magyarok lakta régió önrendelkezési törekvéseire a közelmúltban, sőt napjainkban is számos precedens létezik szerte Európában.
Még ha az egykori szerb tartomány státusa nem is mindenben analóg a Székelyföld számára megálmodottal, elég, ha visszagondolunk Koszovó függetlenségének 2008-ban történt kikiáltására. Lám, Skócia is határozott lépéseket tett az önállósodás útján, miután a skót és a brit kormányfő tegnap aláírta azt a megállapodást, amely az angol–walesi unió jövőjéről (értsd: Edinburgh függetlenné válásáról) 2014-re kiírt népszavazás szabályait rögzíti.
És ne felejtsük ki a sorból Baszkföldet vagy Katalóniát sem, amelynek lakói szerint önálló, független állam polgáraiként jobban menne a soruk, sőt a barcelonai kormány hamarosan referendumot készül kiírni az elszakadásról. Ezeket a törekvéseket az adott államok vezetői persze csírájában igyekeztek elfojtani, igyekezetük azonban rendre kudarcot vallott. Egyáltalán nem lehetetlen tehát, hogy a koszovói, skót, katalán és baszk példák tájainkon is precedensértékűvé váljanak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok