2012. november 13., 10:312012. november 13., 10:31
Maximális hangerővel és erőszakossággal próbálják belénk sulykolni, hogy nagypofájú, önimádó klubvezérek öncélú vitája egy fordítva megítélt taccsdobás miatt eldöntheti a bajnokságot, hogy a labdába két hét alatt két egyenest rúgó futballistát máris vinné a Barcelona, vagy hogy melyik ifjú focititán, melyik lokálban és hány nőcskével töltötte az éjszakát.
A sportcsatornák mára már olyan mértékben elszaporodtak Romániában, hogy nincs a földkerekségen annyi közvetítési jog, amennyivel minden adóra jutna elég mérkőzés. De nincs is erre szükségük, hiszen a nézettséget a vásári ripacskodás hozza. A „beszélgetős” műsorok, amelyekben bárki mondhat bármit, ahol névtelenül is lehet bundavádakkal vagy a játékvezetők megvásárlásával büntetlenül dobálózni.
Ezt a fajta zsurnalizmust jelenti most fel román és külföldi fórumok előtt a Kolozsvári CFR vezetése. Úgy tűnik, hogy Pászkány Árpádék megunták a mocskolódást, a folyamatos rágalmazást. Igaz, amikor a csapat kapitányát egy Bajnokok Ligája-meccs eladásával vádolják, a hallgatás beismerést jelentene.
A teljes körű támadás, a román hatóságoktól kezdve, az UEFA-n keresztül egészen a „szenzációs felfedezést közzétevő csatorna brit és amerikai tulajdonosai elleni jogi lépésekig talán ráébreszt néhány szerkesztőt, hogy a sajtó- és szólásszabadság nem egyenlő a rágalmazással. Mert egy multinacionális médiacég tulajdonosai lehet, hogy nem tudják, miről is esik szó egy bukaresti tematikus csatornájuknál, de ha az ott elhangzottakért valaki nagy összegű kártérítést követel tőlük, talán a körmükre néznek a túlbuzgó alkalmazottaiknak. Hiszen egy látványos és főleg költséges médiaper aligha áll az érdekükben.
Pedig talán nem ártana, ha egyszer végre valaki a gatyát is leperelné a magukat sporttévének álcázó bulvárcsatornákról. A szájkarate ugyanis nem sport.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.