2009. december 28., 09:482009. december 28., 09:48
elenéseiket megcáfolni lehetetlen, és nem is érdemes vele próbálkozni. Annyit lehet esetleg kérdezni tőlük meleg nyárestéken: csíp-e a szúnyog néném. Csíp biza a, fene a pofáját! sivít a válasz a romantikus naplementében. Arra a világért sem gondolnának, hogy a kispadról egyenes út vezet be a házba. Ott azonban sokkal kisebb publicitást kap a frissen kitalált történetük. Őket hallgatva - és ebből nem következik egyenesen, hogy én is a Konty FM-nek tudósítok - nem hiszem el a néprajztudorok azon fámáit, miszerint ma már nem születnek népmesék. Igenis mindennap új mese keletkezik Potyokparton, és minden száj, amelyről tovaszáll egy másikra, hozzáteszi a saját ízlésvilágát. Nincs két egyforma történet, ám közös bennük, hogy mindegyiknek szenvedő az alanya. Persze könnyű annak kritizálni, védekezhetnének, akinek nem kis nyugdíjból kell megélnie, és még ki is mozdulhat a falu szűk mocsarából \"szórakozni\". Mellesleg a Potyok menti fapadok sem mindennapiak, enyvvel kente be őket a jószerencse, mert vonzzák az öregasszonyokat, akik minden este oda is ragadnak hozzájuk rendesen. Még télvíz idején is, mikor a kutya lába az utcakőhöz fagy, látni kontyos jeladókat a kapualjakban. Köszönni minden egyes találkozáskor kell nekik, különben mindenki megtudja, milyen modortalan a városi iskolákban szocializálódott fiatalság, akit az ég mentsen attól, hogy a szájukra vegyék. A Potyok egyébként az összetéveszthetőségig hasonlít a magyar irodalomban komoly karriert befutott Érhez, csak rövidebb és pocsolyásabb. A Potyoktól nem lehet eljutni a szent, nagy Óceánig, csak a faluvégi halastóig. Az sem rossz hely, hiszen annak a zavarosában halászik a környék apraja-nagyja. Ha egyszer a Potyok mellé is születik egy géniusz, biztosan felértékelődik majd az árok, ám addig csakis a híres helyi fakanálforgatók szóbeszédében él. Ez a fórum viszont sokkal több ideig fog fennmaradni, mint a világ valamennyi digitális adathordozója, pedig eddig a pillanatig egyetlen alkalommal sem említették még nyomtatásban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok