2010. augusztus 16., 10:442010. augusztus 16., 10:44
A Szociáldemokrata Párt (PSD) részéről már nem számít újdonságnak, hogy fölfedezte az ultranacionalista szociáldemokráciát. Victor Ponta pártelnökké választása óta az alakulat retorikájában egyre gyakoribban bukkannak fel magyarellenes elemek, a marosfői nyári egyetem pedig, amely immár hagyományosan a székelyföldi románok elnyomottságáról vizionáló, magyarellenes politikai erők gyülekezőhelye, kiváló helyszín a mélyrománságát demonstrálni akaró PSD számára.
Ugyanakkor kevés kétség fér hozzá, hogy a románok sorsáért való főállású aggódás csupán pótcselekvés. A PSD ugyanis továbbra sem rendelkezik elképzeléssel arról, milyen alternatívát lehetne felmutatni a válság kezelésében tehetetlennek bizonyuló kormány politikájával szemben. Nem is meri a kormányzás felelősségét vállalni, hiszen a vállalt megszorító intézkedéseket mindneképpen végre kell hajtani, márpedig azt nem szeretnék kockáztatni, hogy ezáltal csökkenjen a népszerűségük. Maga Ponta jelentette ki, hogy meg kívánják ugyan buktatni a kabinetet, de nem kívánják átvenni a helyét. A gyávaság leplezésére, a párt legitimálására pedig kitűnö módszer a nemzetféltő, magyarellenes retorika. Hasonló tendencia figyelhető meg a PNL esetében is.
De ide kívánkoznak a Jobbik erdélyi akciói is, hiszen a párt parlamentbe jutva kénytelen volt alkalmazkodni a politikai játékszabályokhoz. Rá kellett döbbennie, hogy belülről másként fest a rendszer, nem lehet például egyetlen intéssel megszüntetni a „cigánybűnözést”. Ezért most Erdélyben próbálja kompenzálni azt, hogy Budapesten beszűkült a mozgástere, itteni, érdemi eredményt amúgy nem hozó, de jól hangzó „autonómiasürgető” akcióival szeretné bizonyítani legitimitását. A baj csak az, hogy a Jobbikot eddigi megnyilvánulásai miatt immár szélsőséges erőként könyvelik el. A PSD, a Konzervatív Párt és a többi magyarellenes román erő ezért rendkívül hálás lehet neki, amiért a jóvoltából itthon és az európai fórumokon összemoshatják az autonómiát a szélsőségességgel.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.