2011. június 27., 09:122011. június 27., 09:12
Úgy kell nekik, amilyen szemtelenek és tudatlanok, hisz már Caragiale kőbe véste a „pontosan… valamikor tizenkettő után” időpont-meghatározást. És gondoskodhatna-e egy nép ősi szokásainak megtartásáról bárki is jobban, mint választott feje?!. Aminek az illata ugyebár futótűzként terjed tova az egész (hal)testen: a főnök jól bevált késési szokása is gyorsan kötelezővé vált lefelé – minden fokon.
Aki valamit is ad főnöki mivoltára, az legalább a negyedórát ráveri a rabszolgáinak-jobbágyainak tekintett beosztottjaira. És még örüljenek, hogy csak jelképesen „veri rájuk”, mert ha a nagyfőnök hallott volna a deresről, és felélesztené az évszázados szokásjogot, akkor lenne csak haddelhadd! Csak azt nem tudom, hogyan is oldotta meg ezt a sarkalatos problémát az, aki önmagának a főnöke?! Egyik nap ő késett, a másik nap…?
Tudathasadásos állapot, az biztos, nem irigylem az ilyen helyzetben lévőket. De végső soron ez legyen az ő bajuk, nekem éppen elég volt lecsitítanom magam, amikor egy szombat délben kettőre összetrombitált gyűlésre a dicső főnökség derűs csevegés közepette húsz perc késéssel vonult be, és még csak egy fél szóval sem mondták, hogy bocsánat, ti férgek. A húsz perc közben már biztosan félórányira dagadt, nem tudom, mert azóta nem mentem ilyenféle gyűlések közelébe sem.
Egyszóval szépen elvoltunk a csak díszként használt óraszerkezetek szolgáltatásaival, a késés státusszimbólummá lett, és maradt volna még ki tudja meddig, ha nem történik ez a mostani malőr. Próbálok pozitívan gondolkodni, és nem rettegni holmi halálos kórtól: hátha európai kollégái közt forgolódva hallotta valamelyiküktől a „pontosság a királyok udvariassága” mondást, amit állítólag ama bizonyos Napkirály ejtett el egy óvatlan pillanatban. Becsületére és mentségére legyen mondva, ő még mit sem tudott az elnökválasztási kampányokról, a népszerűségi mutatókról és hasonlókról. Csak viselte azt a fránya koronáját, miközben pontossággal tisztelte meg – egész hoszszú életén át – az alattvalóit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!