2012. június 14., 09:322012. június 14., 09:32
emiatt természetesen egyáltalán nem lehet búsulni, sőt fölöttébb üdvözlendő, hogy a magyarok ezúttal kimaradtak a legfőbb román közjogi méltóságok között dúló konfliktusból, amely a korábbihoz hasonló intenzitással köti le a bukaresti politikusok és a média figyelmét. A két vita mindenesetre azt a tanulságot hordozza magában, hogy Romániában kampány idején elkerülhetetlen a magyar kártya kijátszása, miközben a jobb- és a baloldal közötti ellentéteket két választás között sem sikerül félretenni. Hiszen azt látni, hogy a helyhatósági megmérettetésen vitathatatlan győzelmet arató, Victor Ponta és Crin Antonescu vezette szociálliberális szövetség nem éri be azzal, hogy nemcsak a központi hatalomból, hanem az önkormányzatokból is kiütötte az ősellenség demokratákat.
Nekik ennél is nagyobb falat, Traian Băsescu kell, de e téren sem érik be az államfő esetleges felfüggesztésének kísérletével: ők egyenesen megalázni akarják az elnököt. Egyértelműen ezt célozza a kezdeményezés, miszerint a jövőben ne az államfő, hanem a miniszterelnök képviselje nemzetközi szinten az országot. Túl azon, hogy Pontáék óhajának az alkotmány és az EU rendszabálya egyaránt ellentmond, az USL vezetőinek hataloméhségéről és meggondolatlan politikai magatartásáról árulkodik, hogy megkockáztatnak egy, az utóbbi időben eléggé visszahúzódó Băsescu elleni hadviselést.
Valószínűtlen ugyanis, hogy ezzel többletszavazatokra tesznek szert a parlamenti választásokig, arra azonban nagyobb az esély, hogy a parttalan konfliktusgerjesztés “visszahozza” a polgárokban az elnök iránt táplált egykori szimpátiát. Pláne, ha a következő hónapokban az Európa-szerte jósolt gazdasági válság hozzánk is begyűrűzik, aminek hatása nagyon is a balliberális hatalmon csapódna le. Amelynek vezető tandeme ráadásul közösen nem ismeri ki magát annyira gazdasági és külpolitikai téren, mint az államfő egymagában.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.