VEZÉRCIKK – Klasszikus politikai leszámolás zajlik ezekben a napokban a kisebbik bukaresti kormánypárton, a Liberálisok és Demokraták Szövetségén (ALDE) belül. A párt egyik társelnöke, Călin Popescu-Tăriceanu éppen eltakarítja az útból a másik társelnököt, Daniel Constantint, hogy egyeduralomra tegyen szert a pártban.
2017. március 27., 23:182017. március 27., 23:18
Valami hasonlóra számítani lehetett, hiszen az ALDE két törpepárt, a Tăriceanu vezette Liberális Reformpárt (PLR) és a Constantin által vezetett Konzervatív Párt (PC) egyesülése nyomán jött létre 2015-ben, és bár egyértelmű, hogy Tăriceanu a tapasztaltabb és rutinosabb politikus – hiszen miniszterelnök is volt, és a Nemzeti Liberális Párt elnöke hosszú évekig –, így neki állt a zászló a pártelnöki tisztségre a fúzió befejezése nyomán, azért igyekszik bebiztosítani, hogy a volt konzervatív párti szárnynak ne lehessen beleszólása a párt irányításába.
Az ALDE amúgy egyértelműen konjunktúrapárt, amely egyetlen célt szolgál: a Nemzeti Liberális Párt gyengítését. Ehhez a Szociáldemokrata Párt (PSD) kiváló partnert talált Tăriceanu személyében, aki az amúgy egész jó kormányzás után elvesztett 2008-as választást követően partvonalra szorult a liberális pártban, és folyamatosan gyűltek benne a sérelmek mindaddig, amíg a PNL az összeolvadásról döntött az eddig ősellenségnek tartott Demokrata-Liberális Párttal. Ekkor lépett ki a PNL-ből, és a hozzá hű pártvezetőkkel együtt megalakította új pártját, amely vélhetően még Tăriceanu viszonylagos népszerűsége ellenére is eltűnt volna a süllyesztőben, ha a PSD nem kapcsolja politikai lélegeztetőgépre őt.
Emlékezetes: a szociáldemokraták azáltal biztosították Tăriceanu számára a befolyást és azt, hogy állandóan szem előtt legyen, és véleményt nyilváníthasson a napi nagypolitikai ügyekben, hogy még 2014-ben őt választották a szenátus elnökévé. Ezzel örökre lekötelezték egykori ellenfelüket, gyakorlatilag a PSD bábjává fokozva le az egykori liberális kormányfőt.
A magát konzervatívnak nevező másik ALDE-alapító párt múltja sem makulátlanabb: a jelenleg korrupció miatt tízéves szabadságvesztését töltő mogul, Dan Voiculescu által alapított pártocska azzal írta be magát a politikai rekordok könyvébe, hogy támogatottsága sohasem érte el a parlamenti küszöböt, mégis szinte állandóan kormányon volt, mivel a választások előtt hol ezzel, hol azzal az oldallal kötött szövetséget. Népszerűségének titka a többi párt között Voiculescu vagyona és az általa birtokolt sajtóorgánumokban való szereplés lehetősége volt. Azzal, hogy Tăriceanu hóna alá nyúltak, és belementek a fúzióba, ismételten sikerült bejutniuk a parlamentbe – nem kizárt, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy a PSD a választások napján éppen annyi szavazatot „irányított át\" az ALDE-nak, amennyi a parlamenthez való bejutáshoz szükséges volt.
Most már azonban, hogy feladatukat elvégezték, és sikerült a parlamenti jelenlétet és a kormányzást biztosítani Tăriceanu és Liviu Dragnea, a PSD elnöke számára, fölöslegessé váltak a volt konzervatív párti politikusok. Dragnea és Tăriceanu eddig is Constantin mellőzésével hozták meg a fontos döntéseket, és a mostani leszámolást, a politikai bizalom Constantintól való megvonását követően ez már zavartalanul folytatódhat.
Persze Constantin kizárása a pártból már problémásabb, hiszen a jelek szerint több egykori PC-s honatya is vele együtt távozna, ami megingathatja a kormánytöbbséget. Ám az, hogy Tăriceanu és Dragnea ilyen könnyedén felvállalta a félreállítását, azt jelzi, hogy nem aggódnak a kormánytöbbség miatt. És igazuk is van, hiszen a tapasztalatok alapján akad egy olyan, mintegy hat százalékkal rendelkező parlamenti párt, amely bármikor bármelyik kormányba hajlandó belépni. És amely már amúgy is parlamenti támogatásról szóló megállapodást kötött a kormánypártokkal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok