2011. szeptember 28., 09:582011. szeptember 28., 09:58
Az ügynökség törvénycikkelyekre hivatkozva állítja: érdekkonfliktusnak számít a családtagok alkalmazása; az érintettek némelyike azzal fenyegetőzik, hitelrontási pert indít az ANI ellen. A konfliktus jogi vonatkozásai minden bizonnyal a bíróságon tisztázódnak majd. Morális következtetéseket azonban a választók is levonhatnak. Erkölcsi megfontolások alapján ők jutalmazhatják vagy büntethetik választottaikat, ők fogadhatják el, vagy utasíthatják el azt is, ha egy politikus a korábbi titkárnőjére cseréli le a feleségét, és azt is, ha a feleségére cseréli le a korábbi titkárnőjét. Az azonban a támadásból és a védekezésből egyaránt kiolvasható, hogy árnyalt a kép az irodavezetők kérdésében. Nem lehet ugyanis erkölcsi megfontolás alapján egy kalap alá venni egy képviselő irodavezetőjét a polgármester titkárnőjével. A képviselőnek ugyanis nem közigazgatási, hanem politikai szerepet oszt az alkotmány.
A politikai szerepben pedig a bizalmi tényező legalább olyan fontos, mint a felkészültség. Az érintettek, valószínű, a családon belüli bizalmat próbálták ilyen módon beemelni a politikába. Úgy gondolhatták, a képviselet akarva-akaratlan családi vállalkozás. A hitvestárs vagy a gyermek így is, úgy is a politikussal együtt szenvedi el a bukaresti ingázást, a választások megpróbáltatásait, hát nem baj az, ha az egymásrautaltságot az anyakönyv mellett a munkakönyv is igazolja. A megfontolást a közpénzek felhasználásának az erkölcse írja felül. Az érintett családok ugyanis a közpénzből vontak többet a családi kaszszába, mint amennyi normális körülmények között járt volna. A bukaresti hagyományokat átvéve a politikát az államból való megélés eszközének tekintették. Ez pedig nem elfogadható.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok