2012. június 13., 09:422012. június 13., 09:42
S bár ódzkodom a hegyi beszédektől, mert gyakran visszacsapnak, mint a csipkebokorvessző, most mégis elmondom, hogy legyen tanulság a mindenkori korteskedők számára: így is lehet. És szemérmetlenül dicsekvő lokálpatriótaként mutogatom bezzeg-Háromszéket, ahol a kampány után is tudunk egymás szemébe nézni, senki nem kapott több nap alatt gyógyuló sebeket.
Nem volt ez mindig így, de most valahogy sikerült. Kiderült, hogy nem kell feltétlenül pocskondiázni, gyűlölködni, befeketíteni, rágalmazni, riogatni, ócsárolni, erőt fitogtatni, lejáratni, ujjal mutogatni, szemrehányni, felemlegetni, sárba tiporni. Mert a választópolgár gyakran megtévesztően viselkedik, de mégsem hülye. Lehet, hogy ártatlanul megkérdezi, ugye a jelöltek közül a második helyezettből lesz az alpolgármester, és nem egészen érti, miként működik a rendszer, de általában biztos kézzel üti a pecsétet. És nem befolyásolja választását, ha azt olvassa a klandesztin szórólapon, hogy az egyik jelölt már tíz éve nem alszik egy hálószobában a feleségével és az ifjú tanítónőnek csapja a szelet.
Az ilyen sztorik annyira balladaiak, hogy valójában nem ütnek övön alul, az ilyen hálószobai pletykák kampánytól függetlenül is felröppennek egy magára valamit is adó faluban, ám azt már a ház előtti padon fecserésző nénik is megmosolyogják, hogy ha a jelöltek ezen lovagolva próbálják kiütni a versenytársat a nyeregből. Bár voltak: tépik le a plakátjainkat, kizártak a kultúrházból, folyton szembesítenek, ízléstelen, megbotránkoztató, dorongoló az ellenfél kampánya típusú sirámok, mégis viszonylag visszafogott, már-már elegáns (soha nem gondoltam, hogy valaha ezt mondom) volt az egy hónapos vircsaft.
Most már ebben a szellemben kellene folytatni, és bölcsen, önmegtartóztatóan kezelni győzelmet-vereséget: ne egymásra mutogatva az elveszett szavazatokért, mandátumokért, az otthon maradt kiábrándultakért. Mert úgy tűnik, a sárdobálás és az erőfitogtatás viszi, a munka és a párbeszéd pedig hozza a szavazatokat. Mi pedig figyelünk, és néhány hónap múlva újra ítélkezünk.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.