2012. június 13., 09:422012. június 13., 09:42
S bár ódzkodom a hegyi beszédektől, mert gyakran visszacsapnak, mint a csipkebokorvessző, most mégis elmondom, hogy legyen tanulság a mindenkori korteskedők számára: így is lehet. És szemérmetlenül dicsekvő lokálpatriótaként mutogatom bezzeg-Háromszéket, ahol a kampány után is tudunk egymás szemébe nézni, senki nem kapott több nap alatt gyógyuló sebeket.
Nem volt ez mindig így, de most valahogy sikerült. Kiderült, hogy nem kell feltétlenül pocskondiázni, gyűlölködni, befeketíteni, rágalmazni, riogatni, ócsárolni, erőt fitogtatni, lejáratni, ujjal mutogatni, szemrehányni, felemlegetni, sárba tiporni. Mert a választópolgár gyakran megtévesztően viselkedik, de mégsem hülye. Lehet, hogy ártatlanul megkérdezi, ugye a jelöltek közül a második helyezettből lesz az alpolgármester, és nem egészen érti, miként működik a rendszer, de általában biztos kézzel üti a pecsétet. És nem befolyásolja választását, ha azt olvassa a klandesztin szórólapon, hogy az egyik jelölt már tíz éve nem alszik egy hálószobában a feleségével és az ifjú tanítónőnek csapja a szelet.
Az ilyen sztorik annyira balladaiak, hogy valójában nem ütnek övön alul, az ilyen hálószobai pletykák kampánytól függetlenül is felröppennek egy magára valamit is adó faluban, ám azt már a ház előtti padon fecserésző nénik is megmosolyogják, hogy ha a jelöltek ezen lovagolva próbálják kiütni a versenytársat a nyeregből. Bár voltak: tépik le a plakátjainkat, kizártak a kultúrházból, folyton szembesítenek, ízléstelen, megbotránkoztató, dorongoló az ellenfél kampánya típusú sirámok, mégis viszonylag visszafogott, már-már elegáns (soha nem gondoltam, hogy valaha ezt mondom) volt az egy hónapos vircsaft.
Most már ebben a szellemben kellene folytatni, és bölcsen, önmegtartóztatóan kezelni győzelmet-vereséget: ne egymásra mutogatva az elveszett szavazatokért, mandátumokért, az otthon maradt kiábrándultakért. Mert úgy tűnik, a sárdobálás és az erőfitogtatás viszi, a munka és a párbeszéd pedig hozza a szavazatokat. Mi pedig figyelünk, és néhány hónap múlva újra ítélkezünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok