2012. augusztus 10., 10:392012. augusztus 10., 10:39
A magyar olimpikonok londoni szereplésének akár csak két napja is kiválóan képes érzékeltetni, mennyire része a sportnak a siker és a dráma is: miután a szerdai nap úgy indult, hogy a kenus Vajda Attila nem tudta megvédeni címét, a kajakosok két aranyat is összelapátoltak, a férfi kézilabda-válogatott minden idők egyik legizgalmasabb mérkőzésén győzte le Izlandot, hogy aztán este ismét óriási hideg zuhany következzék egy egész nemzet számára a vízilabda-válogatott kudarca miatt – majd csütörtökön Risztov Éva egy világnak mutasson példát kitartásból.
A magyar csapat londoni szereplése ugyanis nemzeti ügy – bárhogy is próbálják ezt a főállású fanyalgók cáfolni –, ugyanúgy, ahogy mindegyik részt vevő ország polgárai presztízskérdésnek tekintik a szereplést, elvégre nem mindegy, milyen hírüket viszik a világban a színeiket képviselő sportolók. Nos, nekünk magyaroknak most a legkevésbé sincs miért szégyenkeznünk. A négy évvel ezelőtti pekingi „gyalázatot” – amikor csak három aranyérmet szereztünk – már az olimpia félidejében, vasárnap sikerült lemosni. Nem mintha kizárólag az aranyérem lenne a mérce: ugyanolyan megbecsülés illeti a kevésbé csillogó medálok birtokosait, sőt a nem dobogós helyen végzőket is.
A most betliző férfi vízilabda-válogatott történetében véget ért egy szakasz, de a zsinórban elnyert három olimpiai bajnoki címet akkor sem veheti el senki – és ne feledjük, hogy a labdarúgásban sem mindig a legjobbnak tartott brazilok nyernek vb-t. A most győztes, dobogós vagy pontszerző sportolókkal együtt ők is példaképek, akiknek – Gyurta Dánielt idézve – közel tizenöt millió magyar szurkol. És ha már itt tartunk: mi, anyaországon kívüliek immár nem csupán „a pálya széléről” szurkolhatunk, és lehetünk részesei a magyar sportsikereknek. Elvileg ahhoz is adott a lehetőség, hogy példájuk nyomán – határokra való tekintet nélkül –, ha nem is tizenöt, de legalább tizenhárom milliós merítésből kerüljenek ki a jövő magyar olimpiai bajnokai.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok