VEZÉRCIKK – Az RMDSZ-nek a román társadalommal van vitája autonómiaügyben, nem a magyarokkal – ezzel üti el a szövetség azt a néppárti javaslatot, hogy a romániai államfőválasztáson induló két magyar elnökjelölt nyilvános vita során ütköztesse álláspontját.
2014. október 06., 19:472014. október 06., 19:47
A saját politikai haszon szempontjából mindkét alakulat magatartása érthető. A kisebb, kevesebb erőforrással rendelkező és ismeretlenebb EMNP célja az, hogy autonómiapárti, föderatív berendezkedésről szóló üzenetét a lehető legtöbb magyarhoz eljuttassa, erre pedig egy, az összes magyar sajtóorgánum által tudósított nyilvános vita jelenthetné a legjobb esélyt.
Az RMDSZ viszont éppen hogy elejét szeretné venni annak, hogy riválisa nagy nyilvánosság előtt terjeszthesse nézeteit, ezért ódzkodik Kelemen az általa már jó előre lenézően csak „nyilvános pofozkodásnak” minősített érvütköztetéstől. Ehelyett azt ígéri: az eddigi bírálatokra majd egyszerre, a sajtóban válaszol az RMDSZ.
Bár nem gondoljuk, hogy egy vagy akár két vita során lehetőség nyílna az erdélyi magyar közösség jövőjéről és az autonómiakoncepciók közötti különbségekről vallott nézeteket érdemben és kellőképpen mélyrehatóan vázolni, azért azt sem hisszük, hogy a jelenlegi helyzetben a felülről érkező kinyilatkoztatás formájában érkező válasz lenne a legjobb megoldás.
Mert jól hangzik ugyan, hogy autonómiaügyben a szövetségnek nem az erdélyi magyarokkal van vitája, de azért mégiscsak jelzésértékű, hogy az erdélyi magyar közösség soraiban volt közel 220 ezer olyan személy, aki hajlandó volt aláírásával támogatni egy, az RMDSZ-étől eltérő politikai és autonómiakoncepciót képviselő magyar jelöltet.
Márpedig mind a Kelemennek aláíró 270, mind a Szilágyit támogató 217 ezer magyar polgár megérdemli, hogy a magyar jelöltek nyilvánosan, egymással is ütköztessék érveiket. Hátha ezáltal esély teremtődne egy jobb, szélesebb támogatottságú és legitimitású, javított autonómiakoncepció kialakítására.
Mert ha a két oldal továbbra sem képes egymással nemhogy érdemben tárgyalni, de még értelmesen vitázni sem, lehet, hogy a nyilvános pofozkodás ugyan elmarad, de ahelyett végül mi, erdélyi, partiumi és bánsági magyarok együtt szaladhatunk bele egy jókora sallerbe.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!