A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) erről készült jelentése ugyan titkos, azonban az államfő által az ország kiárusításával megvádolt szociáldemokratáknak érdekük volt az abban foglaltak kiszivárogtatása, így Marian Cucşa, a SRI-t felügyelő parlamenti bizottság korábbi alelnöke jóvoltából megtudhattuk, hogy a hírszerzés megállapította: Románia területi integritását semmi sem fenyegette.

Ismeretes, hogy az államfő még április végén állt elő a döbbenetes vádakkal. A célja az volt az ősellenségnek tekintett magyarokkal való összejátszásról szóló vádakkal, hogy elterelje a figyelmet a „saját” kormánya szerencsétlenkedéseiről. Az ürügy az volt, hogy a képviselőházban – miután a szociáldemokrata többségű házelnökség nem tűzte napirendre – hallgatólagosan elfogadták a Székelyföld autonómiastatútumát.

A titkosszolgálat most egyértelművé tette azt, hogy az államfő kizárólag kampánymegfontolásból, csökkenő népszerűségű pártja megsegítése céljával próbálta a súlyos vádakkal befeketíteni a legfőbb politikai ellenfelet. Ezzel föltette a pontot az i-re azt követően, hogy előbb a diszkriminációellenes tanács rótt ki az elnökre 5000 lejes bírságot a magyarellenes kijelentések miatt, majd a legfőbb ügyészség is kimondta: az államfő kijelentései gyűlöletbeszédnek minősülnek. Igaz, ezt némileg ellensúlyozta azzal a logikailag nehezen értelmezhető megjegyzéssel, hogy nem voltak uszító jellegűek, ezért nem indokolt a bűnvádi eljárás megindítása.

Az tehát most kiderült, hogy a magyarok nem veszélyeztették Románia területi épségét, sem az PSD-vel, sem nélküle. Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy a magyar–román konfliktus súlyosbodásának veszélye nem áll fenn. Csakhogy ez éppen Iohannis és tanult kommunikációs tanácsadói miatt van így. A román elnök ugyanis a legmagasabb szinten legitimálta a magyarellenes hergelést, és bár a célját nemigen érte el – a liberálisok népszerűségét nem sikerült vele látványosan feltornásznia –, a magyarokkal kapcsolatos kijelentéseinek sora arra kiválóan alkalmas, hogy tartósan mélypontra taszítsa a magyar–román kapcsolatokat, és fokozza a magyarokkal szembeni gyűlölködést a románok körében. A helyzetet külön súlyosbítja, hogy kisebbségi származású politikusról van szó, még akkor is, ha magát már románnak tartja.

Ennek fényében különösen érthetetlen az európai értékek tiszteletéért, az európai együttműködés előmozdításáért járó Nemzetközi Károly-díjat odaítélő bizottság döntése, hogy mindezek ellenére sem tartja indokoltnak a tavaly odaítélt elismerés visszavonását Iohannistól. Pedig hát az elismerés indoklásában az áll, hogy Iohannis „kiemelkedő küzdelmet folytat az európai értékekért, a szabadságért és a demokráciáért, a kisebbségek védelméért és a kulturális sokszínűségért”. Méltatták továbbá a romániai jogállamiság és független igazságszolgáltatás érdekében tett lépéseit is. Ehhez képest most papírja van arról a bukaresti legfőbb ügyészségtől, hogy gyűlöletbeszédet alkalmazott a magyar közösséggel szemben, a hírszerzéstől pedig arról, hogy alaptalanul uszított ellenünk.

Mit ne mondjunk: az illetékesek igencsak sajátosan, mondhatni szelektíven értelmezik azokat a bizonyos európai értékeket, ha szerintük ez még belefér az európai polgárhoz méltó viselkedés meghatározásába.