Balogh Levente
2024. május 24., 12:282024. május 24., 12:36
2024. május 24., 12:282024. május 24., 12:36
Egy demokratikus országban sokféleképpen ki lehet nyilvánítani egy kormány politikájával szembeni elégedetlenséget – Szlovákiában úgy döntöttek, hogy a lehető legbrutálisabban, a hivatalban levő miniszterelnök lelövésével jelzik a „kifogásaikat”.
Ami természetesen távol áll attól, hogy a demokratikus véleménynyilvánítás legitim eszközeként tekintsünk rá, ezért a lehető legnagyobb elrettentő erővel bíró, legsúlyosabb szankcióval sújtandó.
Mindez azonban nem teszi meg nem történtté az esetet, és azt jelzi: valami nagyon nincs rendben az európai – és általában véve a nyugati – politikában és közbeszédben.
Mert
Fico – ahogy a manapság divatosan semmitmondó kifejezéssel mondani szokás – „megosztó” személyiség, aki néhány éve egy újságíró és menyasszonya meggyilkolása nyomán kényszerült lemondani, bár az nem bizonyosodott be, hogy köze lett volna a halálukhoz.
Most viszont választást nyerve térhetett vissza a kormányfői székbe.
Arról nem is beszélve, hogy Ficoval nekünk, magyaroknak is van még elszámolni valónk a kettős állampolgárság betiltása és kriminalizálása miatt – még akkor is, ha ez a téma most, az ukrajnai háború árnyékában háttérbe szorult.
Azonban még emiatt sem elfogadható, hogy az ez által kiváltott ellenszenvvel próbálja valaki legitimálni azt, hogy a szlovák kormányfő életére tör.
Hogy ez ma már mennyire nem evidencia, az is jelzi, hogy
Persze tudjuk, hogy Szlovákiában az erőszak és a terror megszokottabb volt, mint a térség más országaiban, a hivatalban levő államfő fiának elrablásától a maffialeszámolásokon keresztül az újságírógyilkosságig véres események sorozata kísérte végig azt az alig több mint három évtizedet, amióta az ország önállóan létezik. A miniszterelnök meggyilkolására tett kísérlet így nem teljesen előzménytelen, még ha döbbenetes is.
A szlovák nyomozó szervek dolga ezért sem könnyű, és azért sem, mert
Ha pedig a második verzió a valószínűbb, akkor ismét csak újabb dilemma előtt állunk: belföldi maffiakörök állhatnak a merénylet mögött, vagy esetleg a Fico-kormány politikájával elégedetlen külső erők?
Bárhogy is van,
Már csak azért is, mert – amint fentebb is említettük – a közbeszéd igencsak elfajult az utóbbi időben, a különböző politikai oldalak képviselői és szimpatizánsai retorikájukban már nem csupán ellenfélként, hanem ellenségként emlegetik egymást – gondoljunk csak arra, hogy a magukat toleránsnak és befogadónak hirdetők csak azt tolerálják és fogadják be, aki egyetért velük, mindenki mást kirekesztenek és démonizálnak.
Igaz, azért a másik oldal sem teljesen vétlen a közbeszéd és a közhangulat elfajulásában.
Romániában is láthattunk már példát erre, amikor a szélsőséges AUR híveivel megostromoltatta a parlamentet, és honatyákat vegzáltatott, mindezt pedig a pártvezér lelkesen „élőzte” a közösségi oldalán.
Vagy itt van a legfrissebb botrány, amikor két volt miniszter, ráadásul korábbi párttárs, Florin Roman és Dan Vîlceanu szóváltása a parlament folyosóin torkollt véres dulakodásba.
Megjegyzendő amúgy, hogy előfordulhat olyan eset, amikor legitim lehet az erőszak alkalmazása az ország vezetői, illetve hatóságai ellen: diktatúrában, vagy ha valamely csoportot – például egy őshonos nemzeti közösséget – durván elnyomnak, és megtagadják tőlük az alapvető jogokat.
Ha naivak[B1] lennénk, azt modanánk: közmegegyezésre lenne szükség arról, hogy az erőszak – pláne a fegyveres erőszak – nem lehet legitim eszköz egy demokráciában. Hogy a „pisztolydemokrácia” nem lehet soha elfogadható politikai rendszer.
A jelenlegi helyzet alapján azonban nagyon nem ebbe az irányba tartunk.
Rostás Szabolcs
Egyre-másra látnak napvilágot a választások közeledtével a közvélemény-kutatások, amelyekben a társadalomnak a különböző intézményekhez, pártokhoz, jelenségekhez, és persze magához a szavazási aktushoz való viszonyulását mérik.
Tóth Gödri Iringó
A francia Riviérán, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál idején a szupermarketben sorban állva vizslattam a pénztárnál előttem állók kosarát: három férfi néhány olcsó sörrel.
Balogh Levente
Meg kell hagyni, felületesen szemlélve igencsak döbbenetesen hangzik, hogy a romániai magyar közösség ukrajnai háborúhoz és az Európai Unióhoz való viszonyulása inkább a szélsőséges AUR szavazóinak álláspontjához áll közelebb.
Balogh Levente
Meg kell hagyni, az izraeli kormány részéről igencsak merész lépés volt, hogy a határozott washingtoni – és általában nyugati – rosszallás ellenére megindította az ostromot a Hamász iszlamista terrorszervezet utolsó gázai bástyája, Rafah ellen.
Makkay József
Egymást érik a medvék kószálásáról szóló hírek az erdélyi településeken. A székelyföldi falvak és városok utcáin megszokottá vált látvány a helyieken kívül senkit nem zavar. A választásokra készülő Romániában hivatalosan nem is létezik ,,medvekérdés”.
Balogh Levente
Nem mondhatni, hogy Klaus Iohannis román államfőnek a NATO főtitkári tisztségének elnyerésére amúgy sem túl combos esélyei erősödtek azzal, hogy az eddig ingadozó Törökország jelezte: a vezető tagállamok által támogatott Mark Ruttét támogatja.
Páva Adorján
Amikor először vittem ki meccsre, immár kedves feleségem sehogy sem tudta felfogni: mégis hogy lehet, hogy én, a „nagy magyar” románul énekelek, üvöltözöm.
szóljon hozzá!![Hozzászólások](https://media.szekelyhon.ro/template/kronika_new/images/dropdown.svg)