Borítékolni lehet, milyen válaszok érkeznének be a lakosságtól, ha a kormány társadalmi ötletbörzére bocsátaná az állami vállalatok bérezésének kialakítását.
2013. június 03., 10:232013. június 03., 10:23
Bár az adófizetőknek erről határozott véleményük van – elvégre az ő pénzükről van szó –, az elmúlt napokban elhangzott nyilatkozatok, látszatintézkedések arra utalnak, a Ponta-kabinet nemigen képes rendet vágni a közszféra javadalmazása terén. Maximálták ugyan az állami menedzserek bérét, viszont az új rendelkezés jobbára az ezután megkötendő munkaszerződésekre érvényes, a korábbiakat pedig már csak azért sem érdemes bolygatni, mert tetemes kárpótlást hozna a rögzített jussukat bíróságon követelő tisztségviselők számára.
A probléma nem abban rejlik, mekkora fizetést visznek haza az állami légitársaság, a vasúti vállalat vagy a különböző energetikai cégek vezetői. Hanem, hogy megdolgoznak-e a pénzükért, megtettek/megtesznek-e mindent a társaságok eladósodottságának elkerüléséért, a munkahelyek megőrzéséért, a cégek költségvetésében több millió eurós veszteséget jelentő, sokszor kizárólag a politikai klientúra holdudvara számára előnyös szerződések elkerüléséért.
Nem sajnálná tőlük senki a több ezer eurós fizetést, ha látná, hogy a vasút „sínen van\", a járatok nem késnek, a szolgáltatások minősége javul. Ehhez képest a CFR vagy a postavállalat kasszája valóságos szabad préda volt az elmúlt évtizedekben, szolgáltatásaikról jobb nem beszélni, adósságuk több tízmillió euróban mérhető, emiatt a magánbefektetőknek nem kell. A csőd legfőbb oka az, hogy ezeknek a vállalatoknak az élére 1989 óta (is) politikai alapon nevezték ki a „menedzsereket\", akik kísérletezgettek ilyen-olyan stratégiával, legfőbb foglalatosságuk azonban abban merült ki, hogy a pártjukhoz kötődő üzleti szférának zsíros állami szerződésekkel meghálálják a politikai bizalmat.
Egyszerűen nevetséges, hogy például az EU kiköti: a jegybanktól a pénzügyi felügyeleti hatóságon át minden állami, ám önálló költségvetésű intézménynek szabad keze van bérkerete kialakításakor, e téren ugyanis politikai nyomásgyakorlásnak minősülne a kormányzati beavatkozás. No de az vajon mi, amikor ezeket a szerveket kivétel nélkül politikai apparatcsikok irányítják?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!