JEGYZET – Furcsa jelenség ütötte fel mostanában a fejét: épp azoknak a szóhasználatából, akik fontosnak tartják jelezni, hogy az egész nemzet nevében szólnak, egyre inkább eltünedeznek a magyar szavak.
2016. december 03., 23:222016. december 03., 23:22
2016. december 05., 18:572016. december 05., 18:57
Megdöbbenve hallgattam a magyar köztévé egyik reggeli beszélgetésében a meghívott megmondó embertől következetesen az edukációt nevelés helyett. A csudába, dühöngtem, nem elég az évek óta nálunk is eluralkodott pedagógus megnevezés, holott annál szebben és egyszerűbben nem is lehetne az óvónőktől az egyetemi tanárokig minden oktatással-neveléssel foglalkozót hívni, mint a tanerő szavunk.
De konokul nem és nem! Olyan áhítattal ejtik az ógörög eredetű pedagógust, mintha az már egyenes belépést biztosítana az egek országába. Holott alapjában a mai bébiszitternek felel meg. Minden tiszteletem a bébicsőszöknek, de én akkor is – a pedagógus ellenében - ragaszkodom a tanerőhöz. És – sajnos – naponta hallani újítás helyett az innovációt, hagyomány helyett a tradíciót, terv vagy tervezet helyett a projektet. Lassan már nem is dühöngök, csak az egyébként nem létező latin nyelvtudás helyett egy-egy nemzetközileg talán érthetőbb kifejezést lobogtatók hallatán elmormolom a pungába tett fakturák mellett a telefonadogatást és a villamos vételt, csak úgy, a magam nyugtatására.
Közben pedig Csokonaira gondolok, akit a természet lágy ölén, sűrű dohányzás közben tartott órái miatt eltanácsoltak a debreceni kollégiumból, de mivel búcsúbeszédét magyarul mondta el, közölték vele, a városba lépnie sem lesz egy ideig ajánlatos. Merthogy anyanyelve nyilvános használatával veszélyeztette a tanintézet bezárását. Az 1790-es években ugyanis Magyar-ország nem szerepelt a térképeken: Ausztria egyik keleti tartománya volt, azzal az engedménnyel, hogy ha egy intézményben nem a hivatalos német nyelvet akarják használni, akkor helyette használhatják a latint. De csakis azt. Csokonai ezt szegte meg a magyar beszéddel, a kollégiumi vezetők pedig elővigyázatosságból tanácsolták neki a távolmaradást szülővárosától, addig, amíg elcsitul a „rendetlenkedés” híre.
Egyébként épp a nagyon nagy elnémetesedés és ellatinosodás miatt indult a nyelvújítási harc, melynek –némi túlzással – szinte mindenki kutyakötelességének tartotta valamit hozzáadni a megújuló szókincshez. Nem ment könnyen, le a kalappal Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi és a többi nyelvújító előtt. De az edukáló pedagógus, az innovatív tradicionista és a többi okos tojás fogja a pungáját a fakturával és abcúg!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!