2012. augusztus 09., 07:062012. augusztus 09., 07:06
Mert ha az érdemjegyek kialakulását befolyásolhatják is külső tényezők, a lényegen aligha változtatnak. Aki nem képes, vagy nem akar felzárkózni azokhoz a követelményekhez, amelyeket egy-egy vizsga kapcsán az „áldozatok” szívesen neveznek életszerűtlennek, rossz pályára tévedt. Kétszeresen is rosszra, hiszen nemcsak saját életét keseríti, de maradandó károkat okozhat azokban a fiatalokban, akiktől majd a saját életszínvonala magasabbra emelését reméli.
Ilyenkor mindig kéznél van a magyarázat, hogy hasonló pénzügyi motiváltság – vagy motiválatlanság – mellett pedagógusainktól nem is lehet többet elvárni. Csakhogy szülőként meghallgatva gyermekeink rémtörténeteit a suksükölő magyartanárról, az idegborzoló magyar–román keveréknyelven beszélő pedagógusról, a tudását átadni képtelen, ettől folyamatosan ingerült, tanítványait lépten-nyomon megalázó matektanárról, valahogy képtelenek vagyunk kizárólag béremelés kérdésévé tenni gyermekeink oktatását. Talán ismerős a vicc: tudsz úszni? Nem? És ha megfizetlek?
Évtizedeken át rossz, ennek ellenére érinthetetlen tanügyi rendszer termését szemlélhetjük – ilyenkor a tanárok kategóriájában. Egy olyan rendszer produktumát, amely eddig csak akkor vetette ki magából az alkalmatlan pedagógust, ha alkoholizmusa már takargathatatlanná vált, vagy halmazati pedofíliát követett el. De ennek a rendszernek az alkotásai vagyunk mi, szülők is, akik vitatható útravalóval engedjük iskolába gyermekeinket, hogy ott majd mindent helyre tesznek.
A változtatás nemcsak elhatározás kérdése, de anélkül nem megy. És intézményi keret nélkül sem. Ezt hivatott biztosítani az elvileg már ettől az évtől életbe lépő új rendszer, amely az iskolák hatáskörébe utalja a pedagógusválasztást.
Csodák nélküli, lassú gyógyulási folyamat következhet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok